További kalandok Chicagoban

Nem, nem utaztam újra oda (de jó is lenne!), ez még a márciusi elvarratlan szál folytatása, mintegy fél év késéssel.

Azt hiszem jobban nem is időzíthettük volna a chicagoi kirándulást. Mivel március 14-e Szt. Patrik, az írek védőszentjének ünnepe és Chicagoban még a galambok is írnek vallják magukat, ezért hatalmas feneket kerítenek a dolognak.

Az egyik leglátványosabb eleme ennek az ünnepnek, hogy négylevelű lóhere-zöldre festik a Chicago folyó egy rövid szakaszát. A szín, hogyisakarjammagánakelmondani, meglehetősen élénk. Valahogy így:

Viszont igencsak látványos! Egy motorcsónak szaladgált fel-alá a két híd között és valami zöld port adagoltak a vízhez, ami állítólag még a halaknak is jót tesz. Erről persze nem kérdeztük meg a halakat, de bizonyosan ők is csak tátották a szájukat, mint az a négyszázezer ember, aki ennek az eseménynek a kedvéért jött a városba.

Hamár folyó, érdemes megemlíteni egy érdekes történetet. A 19. század vége felé rájöttek, hogy nem bölcs dolog az akkorra már sokszázezres város szennyvizét abba a Michigan-tóba vezetni, amiből az ivóvizüket is veszik. ennek örömére építettek pár csatornát és megfordították a folyás irányát. Ugyanakkor olvasni olyan érekességeket is, hogy a folyó nem hagyja magát olyan könnyen és bár a felszínen keletről nyugatra folyik, a meder közelében az ellenkező irányba tart. Ezt nehezen tudom ellenőrizni, mindenetre a zöldség csak két nap múlva tűnt el a folyóból.

Természetesen Chicago csodái nem állnak meg ennél a pontnál. Az egész város olyan, mintha önmaga díszelete lenne, a számtalan felhőkarcoló és érdekes épület majdnem mindegyikéhez tartozik valamilyen érdekes sztori. Ilyen például a posta egykori épülete, amit egy csodás logisztikai központnak terveztek, de a komplikált szállítórendszer annyitra lelassította a levélkezelést, hogy végül otthagyták az egészet. Lebontani valamilyen ok miatt nem lehetett, ezért egyszerűen keresztülvágtak rajta egy 2*4 sávos autópályát. Aztán ott van az az épület, amelynek bizonyos lakásait autósliften keresztül lehet megközelíteni, lévén, hogy gyémántkereskedők és Al Capone laktak ott.

Persze nem lehetett kihagyni, hogy fentről is megnézzük a várost valamelyik felhőkarcolóból. Sikerült is jól időzíteni a John Hancock Towerbe tett látogatásunkat, pont a naplemente óráit kaptuk el és nagyjából 3 órán keresztül csodáltuk a látványt. Mert bár önmagában nem feltétlenül szép egy üveg-beton épület, ha csordában látható, akkor igen impozáns látványt nyújt. Hát így:

Még láttunk egy-két látványos dolgot a városban, de azokról legközelebb!

Autókkal térek vissza

Kicsit hosszúra sikerült ez a nyári uborkaszezon, de mivel senki nem reklamált, ezért én sem törtem magam. :-) Nyilván sok dolog történ ezalatt, aminek a felét jó, ha meg tudom írni, de a másik felét amúgyis elmeséltem, amikor otthon voltam.
Két dolog viszont mindenképp különös figyelmet érdekel ebből az időszakból és mindkettő petrolhead esemény. Az első, hogy idén végre sikerült eljutnom a Goodwood Festival of Speedre, ami a világ egyik legnagyobb autós eseménye, azon belül is főleg különböző versenyautókról szól. Nehéz ezt a dolgot átadni, ha valaki nincs annyira oda az autókért, de talán egy olyan zenei fesztiválhoz lehetne hasonlítani, ahol minden zenei stílussal találkozhat az ember, amit eddig ember létrehozott. Viszont olyan előadók tolmácsolásában, mint a Metallica, a Beatles, Gershwin és Beethoven, Mozart éppen nem ért rá. Tehát mindenből a legjobbak.
Autós nyelvre lefordítva a következőkkel találkozhatott az ember: ezüstnyíl Mercedesek és szivar-Audik, Bugattik 75 év előttről és idénről, Le Mans autók a '70-es évekből és múlt hónapból, McLaren SLR Stirling Moss Edition, Porsche Panamera, Bruno Senna, Porsche 917 és elektromos 911, Sebastian Loeb, McLaren Honda és Tyrell Ford, Stirling Moss és Jackie Stewart személyesen és még sorolhatnám. Szóval a lényeg, hogy igazán kár lett volna kihagyni! Viszont helyettem beszéljenek tovább a következő képek:


Viszont autós eseményre nem lehet vonattal menni, így hát ezzel utaztam:

Bizony, immár ideje volt egy saját szekér beszerzésének, mert sokat kínlódtam még a közeli helyek vonattal való megközelítésével is, de ennek vége! Persze dolgozni nem járok autóval, mert 20 perc alatt gyalog is bent vagyok, de pont az ilyen Goodwood-féle kirándulásokhoz a rendszeres windsori túráimhoz elengedhetetlen sporttárs. Immár 3 hónapja van meg és majdnem 4000 kilométert autóztam ez idő alatt. Persze télen nem fogok fele ennyit se járkálni, de mindenesetre nagyon jó hogy van. Ja és azt még nem is említettem, hogy lélekben fiatal, most tölti a 12-t.

Friss (aug.15): Ma kapott friss műszaki vizsgát a verda, mintegy 45 perc volt az egész procedúra a vizsgahelyre való utazásal együtt.

Április 1.: Ismét HS&E

Ma egy éve megemlékeztem arról, milyen örömöket jelent az angol munkavédelem (Health, Safety and Environment) közelében lenni, most ismét vannak híreim erről a területről.
Azóta például született egy előírás, hogyan kell étkezni az íróasztaloknál. Az egy dolog, hogy az élelmiszert a termékmintáktól távol kell tartani, de arra is kitér a dokumentum, hogy étkezés előtt kezet kell mosni. Nem feledkezik el arról sem a törvényalkotó, hogy kiemelje, a kávéautomatáknál beszerzett ital forró, ezért az előírás szerinti fedőt és papírgallért alkalmazni vagyunk kötelesek a papírpoháron. Továbbá felhívja a figyelmünket, hogy óvatosan igyuk a forró italt, nehogy megégesse a nyelvünket.
És aki azt hiszi, viccelek, az nagyon téved. A fentiek tudomásulvételét mindenkinek aláírásával kellett igazolnia.
Ehhez képest már tényleg hab a tortán, hogy nyáron közlekedési lámpát fognak felszerelni az egyik belső utcácskára, mert elkezdődik az épületek felújítása és meg fog növekedni a teherautó-forgalom. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mintha a BME K épületének kertjében levő aszfaltozott úton lenne valahol lámpa, de tetszőlegesen behelyettesíthető más egyetem kertje is. Azt még nem tudni lesz-e hozzá hívógomb.

ESTA hét meg a nyolcát

Mielőtt folytatódna a közvetítés, érdemes egy szót ejteni arról, hogyan jutottam be a Lehetőségek Hazájába. Nagyban megkönnyítette az életet, hogy nem kellett vízummal bíbelődni, csak be kell regisztrálni az utazás részleteit. Semmi komplikáció, megvan pár perc alatt, de van egy érdekes mozzanata a dolognak. Egy bizonyos ponton érdekes kérdést kapok:

Magyarán kém-e vagyok? Vagy voltam? Vagy leszek?

Annyi érdekessége van, hogy pontosan ugyanezeket az adatokat mégegyszer meg kell adni egy papíroson, mikor megérkezik az ember. Maga a belépés meglehetősen fájdalommentes volt, hamar túlestem rajta és semmi kihallgatás-hangulat nem volt, hanem kedves megjegyzés a régi kék magyar útlevélre. Welcome!

Megérkezés a Szeles Városba

Nostehát a tréning befejeztével elhagytuk Cincinnatit, hogy a szabadság talajára léphessünk Chicagoban. Jópár ember töltötte ott a hétvégét, így szerencsére társaságban nem volt hiány. Nagyon sok élmény ért ebben a városban és mind egyöntetűen pozitív volt. Igazából meg is szerettem ezt a helyet és nagyon szívesen visszajövök még ide a jövőben, ha alkalom nyílik rá.

Az első meghatározó élményem meglehetősen szürreális volt. Este fél 10 körül értem be a városba és első dolgom volt eltévedni. Teljesen megzavarodtam a hálózatos utcarendszerben és iránytűm nem lévén eltartott egy ideig míg behatároltam, merre az arra. Utána is érdekes élmény volt a sötétben, nyomasztó magasságú épületek között bolyongani, kicsit a Belleville randevú című rajzfilm hangulatára emlékeztetett. Különösen, hogy egy börtön mellett is elvezetett az utam, ami Chicago belvárosához méltóan szintén egy felhőkarcoló volt. (lásd alant)

De gond nem volt, az üres taxik lelkesen villogtak és dudáltak, hogy felhívják magukra a figyelmemet, de mivel amúgyis csak 10 perces séta volt a hotel, inkább csak érdeklődéssel figyeltem a helyi folklór eme gyöngyszemét.

Este még találkoztam a többiekkel, hogy egy-egy előételt elfogyasztva teljesen jól lakjunk és felkészüljünk a másnapi folyófestési projektre.

Túlvíz

Az úgy kezdődött, hogy nem kezdődött... Adott ugyanis egy céges képzés, amit minden, az én munkakörömet végző embernek el kell végeznie miután felveszik a céghez és ezt a tréninget évente egyszer tartják Cincinnatiben, a Prokter főhadiszállásán. Utoljára tavaly áprilisban volt ilyen alkalom és én nem mehettem, mert mindig csak az előző naptári évben felvetteket hívják meg. De eljött a pillanat és átdobtak az Óperenciás-tengeren túlra, hogy egy hétig anyacégünk emlőiról szívhassuk magunkba a tudást. Kb. 200 embert rántottak egybe a világ minden tájáról, ami ezekben az időkben meglehetősen bátor és tiszteletre méltó cselekedet.
A jó az volt, hogy igazából nem is kellett túl sok információt megemeszténi, mert sok aktív programunk is volt. Kétszer is volt alkalmunk piackutatásban részt venni, voltunk vacsorázni nagy emberenél, körbevittek különböző kutatóközpontokban és nem maradhatott el az esti partizás sem. Összességében nagyon jó esménynek bizonyult, sikerült néhány emberrel találkoznom, akikkel csak telefonon beszéltem eddig és új embereket is megismertem.

Viszont ha már itt vagyok, kihasználom az alkalmat, hogy körbenézzek a Lehetőségek Hazájában és magamba szívjam a szabadság illatát.
Kérem szíveskedjenek vigyázni, az első megállónk Chicago lesz.

Surfin' USA

Majd jön a sztori is. :-)

"Let's hold this one back."

A fenti mondat hallatán megdobban az ember szíve a fotósklubban. Kb. azt jelenti, hogy ezt a képet még szeretnénk egyszer látni. De mit is jelent ez valójában?

Mint már említettem páratoknak, lassan egy éve tagja vagyok a Windsor Photographic Society-nek. Ez egy nagyon színvonalas klub, a heti találkozókon mindig más, fotózáshoz kapcsolódó téma kerül elő. Hol jön egy tehetséges (vagy éppen híresebb - pl. Jillien Edelstein) fotós előadni a munkáját, hol modelleket vagy tárgyakat fotózunk, hol pedig pályázati este (competition evening) van.

Ez utóbbi úgy néz ki, hogy hívnak egy szakképzett ítészt, aki egyenként végignézi a képeket, mindegyikről mond pár mondatot, hogy miért tetszik neki vagy éppen miért nem, és ad rájuk egy pontszámot 0-20 között. Jellemzően azért 12-13 alá persze nem süllyed a pontszám. Van azonban néhány kép, ami felkelti az ítész érdeklődését és mielőtt pontot adna rájuk, szeretné összehasonlítani őket a hasonló színvonalú képekkel. (Ez már a 19-20 pontos kategória.) Na ilyenkor mondja, hogy "Let's hold this one back."

A legutóbbi alkalmon az a megtiszeteltetés ért, hogy az egyik képem ebbe a kategóriába esett. El kell, hogy mondjam, tényleg nagyon színvonalas társaságba került 5 másik képpel a 40-ből és jó eséllyel is indult a 20 pontért. Elküvettem azonban egy szarvas hibát és nem vettem észre egy randa pöttyöt a képen, mielőtt előhívattam. A bíró persze kiszúrta és így "csak" 19 pontot kapott, de azt mondta enélkül 20 is lett volna. Mindegy, ettől függetlenül meglehetősen boldog voltam.

Álljon itt tehát a kép, tessék levadászni a pacát.

"Sorry, wrong way"

(Red Arrows, Farnborough, 2008. július)

A hóhelyzet utórezgései

Nna, ezt is túléltük, meglátjuk lesz-e még. Nyilván kacagtató, hogy 20 centi hótól napokra megbénul egy európai ország, de a helyzet tényleg az, hogy ezek a derék angolok (legalábbis délen) nincsenek felkészülve ekkora havazásra. Néha esdegél 1-2 centi, de az is hamar elolvad az enyhe időben. A házaknál nincsenek hólapátok, az autókon nincsenek téligumik, és nincs annyi hókotró, hogy ezt az egész helyzetet kezeljék. Varázslatos ugyanakkor, hogy a havazás hétfőjén, honnan került elő az a sok szánkózó ember? Mondjuk inkább popsitepsi meg bob az a szánkó, de akkor is.

Az érdekes az volt még, hogy a vonatközlekedést is eléggé agyonvágta a havazás sok helyen. Még szerdán sem járt mindenhol vonat, aminek állítólag az volt az oka, hogy a budapesti metróhoz hasonlóan az áramot egy harmadik sínről szedik a jószágok, ezek a sínek pedig lejegesedtek és a jég megrongálta az áramszedőket. További adalék, hogy hétfőn este is például jártak a vonatok, de senki sem tudta megmondani, hogy milyen menetrend szerint, és az állomásokon is csak annyi volt kiírva, hogy mindenki menjen haza, nincs itt semmiféle utaznivaló.

A havazást követő napokban többször odafagyott minden az utakra, így az irodába sok ember továbra sem tudott eljutni . A híradások szerint egy hét alatt felélte az ország a szezonra szánt útszóró só legnagyobb részét.

Nem tudom, hogy ennek a havazásnak leszenek-e komolyabb következményei az emberek viselkedésáben, hiszen a következő lehet, hogy csak 20 év múlva jön, Mindenestre már láttam embereket hólapátokkal. :-)

Bréking: havazás Eghamben - Emergency Cascade Plan

Az eddigi havazások (mind a kettő) nagyrészt elkerültek minket, de most nem volt menekvés. Ugyan most elállt, de hátha újraindul.

Most kaptuk a hírt (hétfő, 08:12): Annyira folytatódott a havazás, hogy életbe lépett az ún. Emergency Cascade Plan a cégnél, vagyis mindenkit arra bíztattak, hogy ne induljon el otthonról. Kicsit később majd besétálok már csak a fényképezés kedvéért. :-)

Az éjszaka folyamán mintegy 10-15 centi hó esett és mégegyszer ennyit jósolnak a békák. Ez a mennyiség ugye nem lenne különösebben szokatlan otthon, de itt 18 éve volt utóljára ekkora hó. Egyedül a Stansted repülőtér van nyitva Délkelet-Angliában (jelenleg), Heathrow, Gatwick, Luton, Southampton mind-mind zárva, ráadásul az odavezető vasútvonalak nagy része is. Az utakon a helyzet elképzelhető: az angolok nagy része abban a tévhitben van, hogy a téli gumi csak havazáskor hasznos, ezért csak nagyon kevés autóra szerelték fel. Mindenestre ennek ellenére sokan elindultak, szóval el lehet képzelni az állapotokat.

A helyi vasúttársaság honlapja is elérhetetlenné vált, de a hírekben azt mondták, hogy nem különösebben jár.

(8:51) Ez sem igaz már, egyik kollégám most hívott a vonatról, de ő is vissza fog fordulni.

(9:15) Nem lesz semmiféle céghez sétálás, lakatot tettek rá és aki bent volt, hazaküldték. :-)

(17:30) Én némi sétával és főzőcskézéssel múlattam az időt, hamarosan néhány fénykép is felkerül. A vonatközlekedés időközben helyreállt hozzánk (ha egyáltalán állt valamikor), így este el tudok menni a fotósklubba. Estére még mondanak havazást, de talán holnap már felkészültebbek lesznek a népek. Bár ki tudja, ha ez az egész éjjel odafagy, akkor nem sok jóra számíthatunk.

A témához kapcsolódó jubileum, hogy a híradások szerint hókotrót érdemben 15 éve kellett bevetni. Más kérdés, hogy a hidegebb napokon azért láttam őket sót szórni.

Ibér-rali, 4. rész: Granada

Némi keresgélés után találtunk egy egész kiváló motelt az egyik városi kempingben, ráadásul a helyi madaras Tesco is egy kőhajításnyira volt. Aznapra hideg vacsit terveztünk a helyi dolgokból, úgyhogy el is indultunk felfedezni. Volt mit!

Az egység központjában áll az ún. sonkaszentély, amelyhez sok-sok gyesznó adta a vérét, hogy elnyerhesse mai formáját. Lényegében egy kb. 8*5 méteres, 3 méter magas fakeretet kell elképzelni, ami telistele van aggatva egész sonkákkal. Ezek nagyjából 7-8 kilósak és ha jól emlékszem olyan 80€ környékéért lehetett egyet elvinni. (A londoni Borough Marketen egy kiló kerül kb. ennyibe...) A szentély központjában áll a Sonkák Őre, aki hozzá térők kéréseinek eleget téve porciózza a szentély alkotórészeit. A jóember egy nagy kétnyelű késsel dolgozik és arcáról csak boldogság és szeretet árad, ahogy kimért mozdulatokkal hosszű szeleteket kanyarít a sonkákból. Már csak ezt látni egy külön élmény! Aztán ott van a zöldséges rész, ahol háromféle sárgadinnye van és bácsi készségesen megmutatja, melyiket kell választani. Vagy a paradicsomok, amik félig még zöldek, de ezerszer érettebbek és finomabbak, mint akármelyik piros társuk. Szóval a lényeg, hogy nagy fiestát csaptunk aznap este. Íme a maradványok:

Természetesen nem a bevásárlóközpont a város legnagyobb látványossága, hanem az Alhambra, vagyis a Vörös Erőd. Némileg izgultam hogy bejutunk-e, mert tudtam, hogy korlátozott számú jegyet adnak csak ki egy napra, de a korai kelés meghozta a gyümölcsét.

Nade a lényeg, hogy ez volt az egyik legkülönlegesebb látnivaló egész utunk során. Kb. úgy kell elképzelni, mint a Budai Várat, egy dombon csücsül a komplexum, persze az egész sokkal öregebb. Mint a legtöbb különlegességet, ezt is az arabok építették nagyrészt, amihez aztán a későbbi spanyol uralkodók is hozzáfoltoztak ezt-azt, de szerencsére a lényeget nem rontották el. Meg lehet látogatni a város felé eső Fellegvárat, a csodálatos kertekkel rendelkező Generalifét, ami nyári lakul szolgált annak idején, vagy V. Károly palotáját.

Ám mindezek eltörpülnek az igazi kincs, az Alhambra palota mellett. Igazából ez sem egy épület, hanem több kisebb palota egymáshoz tapasztva, amelyek között tündéri kis kertek és belső udvarok bújnak meg. Ami miatt az egész különleges, hogy alig találni olyan felületet, amit ne faragtak volna tele arabus kalligráfiákkal, Fantasztikus, mennyi időt és energiát szánhattak ezek elkészítésébe!

A falakat, az oszlopokat mind kidekorálták, ahol meg nem faragtak, ott csempéztek. Mindezek a termek és a korábban már említett kis kertecskék és tavak olyan időtlen nyugalmat kölcsönöznek a helynek, amihez foghatóval még keveset találkoztam. Bármelyik szegletében le lehet fagyni 5-10 percre úgy, hogy az ember csak áll és néz. Így voltam például a török fürdő csillag alakú világítóréseivel, amin keresztül besütött a fény, vagy az egyik kisebb szobánál, amit tényleg tetőtől-talpig végigfaragtak. Egy szó, mint száz, kihagyhatatlan hely ez!

Granada további látványosságai bár nem kevésbé szépek vagy nagyok, azért az én szememben eltörpültek az Alhambra mellett. Persze érdemes meglátogatni a katedrálist, ami már puszta méreteivel is lenyűgöző, vagy a Királyi Kápolnát, ahol Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd alusszák örök álmukat. Az Alhambrával szemközti dombról pedig szép kilátás nyílik az erődre, ahol este kisebb tömeg gyűlik össze, hogy gyönyörködjön a lemenő nap fényében fürdő épületben. Ahol tömeg van, ott a zenészek is megjelennek, így némi gitáros-énekes programban is részünk lehetett.

De jó dolga van az angol fogyasztónak!

Van egy pár olyan dolog az angol létben, ami hihetetlen boldogságot tud okozni a magyar szolgáltatásokhoz szokott lelkemnek. Lássunk néhány példát:

• A Tescoban automata pénztárak is vannak, ahol az ember magának csippantja végig a termékeket. Egy kifinomult mérleges rendszer és a felügyelőnéni figyelő tekintete biztosítja, hogy csak az menjen ki, amit be is csippantottak. Mivel négy gép van, ezért általában hamarabb lehet végezni, mint a hagyományos pénztáraknál.


• Minap ajánlott levelet adtam fel a postán. Ugyan otthon is elektronikus nyilvántartásba kerül a küldemény, ám itt online lehet követni a levél útját. Magyarországra küldve "csak" annyit tudok meg, hogy kézbesítették a küldeményt, míg helyi a "Special Delivery" leveleknél be is szkennelik az aláíróívet, így elméletben az is kiderül, ki vette át.

• Úgy alakult, hogy vettem magamnak egy TV-s monitort az Amazontól, ami kb. egy hónap használat után bedöglött. Namost ezután jött az igazi meglepetés: egy péntek délután kitöltöttem egy internetes űrlapon, hogy mi a kínom. Azon nyomban kinyomtathattam egy DHL-es szállítólevelet. és megszervezhettem, hogy a DHL mikor vegye fel a csomagot tőlem. Vasárnap kaptam egy levelet az Amazontól, hogy postára adták az új gépet, azelőtt, hogy megkapták volna a régit. Kedden reggel a DHL elvitte a munkahelyemről a régi készüléket és aznap délután meg is érkezett az új. Nekem egy fillérembe nem került a csere és úgy érzem ennél többet nem is kívánhattam volna egy ilyen helyzetben.


• A bankom helyi fiókja ezentúl szombaton is nyitva tart, ahol érdemi munkát végeznek és minden szolgáltatásuk ugyanúgy elérhető, mint hétköznapokon.

Na persze itt sem fenékig tejfel az élet, egy kollégámnak egy hónapos harcába került, hogy az új lakhelyére bekössék a telefonvonalat (számhordozás nélkül). Na persze a BT (a helyi Matáv) volt a ludas, hiszen a telefondrótozásban neki is természetes monopóliuma van.

Ugyanakkor akármennyire is panaszkodósak az angolok, fogyasztóként sokkal jobb dolga van itt az embernek.

A hülyeség délután tetőzik

Amikor kedden visszatértem a munkába 150 olvasatlan levél fogadott. A szeptemberi tíznapos nyaralásom alatt is összegyűlt ennyi, ez még nem lenne újdonság. Ami érdekes a dologban, hogy ebből kb 110 levélnek ugyanaz volt a tárgya és mind különböző feladótol érkezett. Első pillantásra valami levélbomba-jellegű támadásra gondoltam, de az igazság ennél sokkal szomorúbb volt: mindet különböző prokteres emberek a lehető legjobb szándékkal küldték.

Nade lássuk az okokat: az első ember írt egy levelet, amit másolatban elküldött egy csoportos címre (kb. levelezőlista). A probléma csak ott volt, hogy ez cím 1800(!) másik embert foglalt magába.
Ez még önmagában nem okozott volna gondot, mert egyéként is könnyen kaphat az ember nem neki címzett levelet egy ekkora szervezetben. Viszont a soron következő emberek mind szükségét érezték, hogy a "Reply all" funkciót használva tudassák az eredeti levél küldőjével és midenki mással, hogy szeretnének leiratkozni a levelezési listáról. Összegyűlt a kritikus tömeg, és a dolog felrobbant. Minél több levél volt valakinek a postaládájában, annál inkább azt gondolta, hogy akaratán kívül feliratkoztatták őt egy levelezési listára. A kiváltó ok persze nem egy levlista volt, hanem az előző ember hülyesége, hogy mindenkinek elküldte a válaszát, közte az 1800 emberes címre is. A legszebb az volt, amikor egy ember került végtelen ciklusba és először higgadtabb, majd egyre feldúltabb leveleket küldött, hogy állítsák már le ezt az egészet. Csak azt a tényt nem vette tudomásul, hogy önmaga is jelentős forgalmat generált. Nade mekkorát is? Lássuk a számokat:
- Az eredeti levelet kb. 1800 címre küldték el
- két nap alatt kb 150 levelet kaptam a témában. Mivel én megkaptam, ezért az 1800 másik ember is megkapta.
- Tehát hozzávetőlegesen 270.000 e-mail fordult meg a rendszerben ez idő alatt. Ebbe nem számoltam bele azokat, amiket nem kapott meg mindenki, felthetően ez eltörpül a többihez képest.

Tanulságok:
- 1800 emberből legalább 100-nak fogalma sincs arról, hogy miként működik az elektronikus levelezés és mi a különbség a "Válasz" és a "Válasz mindenkinek" funkció között.
- Ezek között nem egy magasabb beosztású egyén is található.
- Bizonyos kollégáim szeritnt ezeket az embereket mind ki kéne rúgni.
- Érdekes tendencia volt, hogy délután kettő és négy között drámaian növekedett a forgalom mindkét napon. Nehéz figyelmen kívül hagyni azt a megfigyelést, hogy bizonyos, khm. időzónákban akkortájt van munkakezdet.

A játéknak a homokózóban az IT-bácsik vetettek véget és letiltották az ebben a tárgyban küldött további leveleket.

Függöny.