Ez a bejegyzés már tényleg Skóciáról szól

Mivel egyre nyilvánvalóbb, hogy minél messzebb kerülök az aktuális eseményektől, annál kevésbé leszek hajlandó megírni őket, így inkább töredékesen, de mégiscsak nekifogok megírni Skóciát. :-)

Kihasználva a május végi Bank Holiday által biztosított hosszú hétvégét útra keltem Skócia felé egy kedélyes magyar társasággal. Sikerült még egy nap szabadságot hozzáragasztani a hétvégéhez, így már majdnem négy nap állt rendelkezésre a nagy útra. Nehéz összefoglalni minden eseményt, de annyit elől- és utóljáróban azért elmondhatok, hogy még elképzelni sem lehetett volna ennél jobban sikerült hétvégét. Amíg Dél-Angliában zuhogott az eső, addig a verőfényes Skócában alig volt felhő az égen és kéken csillogott a tenger. Nagyon sok helyen jártunk, így éppen csak ízelítőt kaptunk a vidékből, de étvágygerjesztőnek mindenképpen jó volt. Akiknek már itt elege van a betűkből, leragadhat a képeknél:



Made with Slideshow Embed Tool

1. nap: Csütörtök éjszakai utazás után a reggel Stirling városánál ért, ahol a várat néztük meg illetve elzarándokoltunk a William Wallace-emlékműhöz. Tudjátok, ő az a Rettenthetetlen Mel Gibson, aki szembeszállt a gonosz angolokkal.
Délután átvágtunk a kietlen Felföldön. Itt még nem sütött a Nap, igazi csúf felhős-esős idő fogadott minket. Ami megkapó ebben a tájban, hogy alig van egy-két fűnél magasabb növény és a hegyek néha meglehetősen sebtiben emelkednek ki a semmiből. Röpke kirándulás a Sírás Völgyénél, tisztelgés a Ben Nevis, Nagy-Britannia legmagasabb hegye előtt, az este már Isle of Skye-on ért minket. Meglehetősen izgalmas élmény, hogy ennyire északon 11 körül van olyan világos, mint otthon 9-fél 10 között.

2.nap: Megfogadva a fogadós tanácsát nem tértünk vissza a szárazabb földre, hanem a szigetet jártuk be. És mennyire jól tettük! Szikrázó kék ég, huszonfok, gyönyörű tengeröblök kísérték utunkat. Meglátogattuk a Talisker whiskey-pároldát, majd visszatértünk a nagyobb szigetre, hogy tiszteletünket tegyük az Eilen Donan kastélynél, amit a Hegylakó filmet díszletezte. Végigsuhantunk a Loch Ness mellett, a végénél röpke pinikre is megálltunk. Jó hosszú, majdnem 40 kilométer, Nessie-nek van hová nőnie. Az éjszakát Invernessben töltöttük egy lepukkanófélben lévő bérház-hostelben.

3.nap: Hát ez is igen prímán sikerült! A nap legnagyobb részét a Blair Atholl kastélynál töltöttük, ahol az éves Highland Games-t tartották. Pózna- és súlylökés, kötélhúzás és dudaverseny valamint töménytelen szoknya fogadta a látogatókat. Megerősítem, hogy skót dudát hallgatni több órán keresztül meglehetősen idegesítő dolog, nem irígylem a bírókat, akik egész napjukat egy budiszerű dobozban töltötték szünet nélkül hallgatva a versenyzőket. Nem meglepő, hogy az idősebbek bele is aludtak a produkciókba.
Este irány Edinburgh, gyors pillantás a Firth of Forth hídra áés a Rosslyn kápolnára, ahová másnap visszatértünk.

4.nap: Délelőtt Edinburgh-ban ténferegtünk, majd visszementünk a Rosslyn-kápolnához. Ugyan a Da Vinci kód kapcsán lett híres a hely, de saját jogán is meglehetősen különleges. A XIV. században készült el, hihetetlen részletességű faragásokkal, nincs olyan sarka, amiről ne lenne valamilyen sztori. Ha arra jártok, nem szabad kihagyni a borsos ára ellenére sem.
Innen már hazafelé vettük az irányt, jó 8 órába telt, mire megérkeztünk.

Talán a távirati stílusból is érződik, hogy meglehetősen sűrű volt a program. Nem volt cél Skócia minden szegletét alaposan bejárni, de sikerült egy kis ízelítőt kapni a lehetőségekből.

És miért a korábban említett botrányos égés? Mivel gyönyörű idő volt és az ember Skóciába nem feltétlenül napkrémmel megy, a 3. nap sikerült egy kedélyes napsütötte színt összeszednem, ami miatt majdnem bujdokonom kellett a következő héten. Majd mindem kollégám megjegyezte, hogy milyen jó színem van, de mikor kiderült, hogy hol szedtem össze, meg akartak lincselni, mert azon a hétvégén felhőszakadások adtak programot Dél-Angliában...