Ibér-rali, 1. rész: Lisszabon

Szépen lassan megpróbálom feldolgozni a nyaralás emlékeit. Annyit érdemes előjáróban leszögezni, hogy meglehetősen mozgalmas utazás volt két és fél országon 2000 kilométeren és két időzónán keresztül.
Röviden(?) az útvonal: Lisszabon-Sevilla-Cordoba-Granada-kitérő a Sierra Nevadába-Barcelona-Andorra-Barcelona. Mivel az egészre 10 napunk volt, így igyekeztünk mindenhol a hely esszenciáját kipréselni. A küldetés lehetetlennek hangzik, de azt kell hogy mondjam, hogy elégedetten szálltam be a repülőbe visszafelé jövet. Láttuk a "kötelező" dolgokat és olyanokat is, ahová már nem kerülnek bankjegykiadó automaták sem. Voltunk történelmi helyszíneken és láttuk épülni a jövőt is.
Ugyanakkor az egyes helyekről nyilván csak egy általános benyomást szerezhettünk, így ne várjon senki útikönyv-szerű részletességet, mert arra ott vannak a hivatásosok kiadványai.

A sorozat első részében Lisszabonról szólnék pár szót. Ritkán látni olyan fővárost Európában, ahol még nem nyilvánvalóak a globalizáció jegyei. Számomra ezek a a McDonald's-ekben és a kínai éttermekben kulminálódnak és látogatásunk másfél napja alatt ezeket inkább keresni kellett, mint kerülgetni. (Nem mintha úgy egyébként kerestük volna.)
Sok szempontból Lisszabon nagyon bájos városnak bizonyult. Először is, ott vannak a villamosok:

Ezek valóban csodálatos teremtmények! Aprócska tengelytávjukkal akrobatikus ügyességgel kanyarognak a girbegurba utcákon, amelyek legalább olyan lelkesen emelkednek és lejtenek, mint ahogy balra és jobbra fordulnak. Az érdekessége ezeknek a jószágoknak, hogy autentikus '20-as évek hagulatot árasztanak, bár legtöbbjüket a nyolcvanas években teljesen újraépítették és átalakították. Ezt például a dupla áramszedőkről lehet észrevenni (rúd és félpantográf, köhömm...)

A másik, hogy nagyon sok a régi épület a városban. Olyannyira, hogy sok szó szerint az összeomlás határán van, ilyenkor nem felrobbantják meg szétlopkodják őket, hanem beborítják egy tetővel, mondván, hogy csak megcsináljuk majd egyszer. És valóban, megcsinálják!

Emiatt az egész belváros egészen egységes képet mutat. Persze kicsit kijjebb tekintve itt is megjelennek a randa betonszállodák és üvegirodák, de sok boldogságot szerezhet magának az utazó, ha a belvárosban kóvályog. Nem is beszélve arról, hogy az tele van négyasztalos kávézókkal és fantasztikus cukrászdákkal, ahol két süteményből fél napra jól lehet lakni.

Persze ha jól megturkáljuk a felszínt azért rájöhetünk, hogy ennek az egységes képnek 250 ezelőtt itták meg a levét, amikor egy kiadós földrengés gyepálta meg a várost. Állítólag ez is hozzájárult, hogy az eredetileg a Tejo folyó közepén álló Belem torony a folyó partjára kerüljön. Portugál forrásaim Lisszabont nagyon levegős városnak írják, pont az újjáépítés miatt, míg mondjuk a földrengéstől megmenekült szomszédos Sintra sokkal inkább megőrizte középkorias, ezáltal "sötét" jellegét.

Mindenestre Lisszabon valóban megér egy látogatást. Hogy beleszagoljunk az itt élő történelembe érdemes ellátogatni a Belem-toronytól nem messze lévő Jeromosok kolostorába, ahol valóban megcsodálhatjuk Vasco de Gama csodálatosan díszített síremlékét. Ne felejtsünk el feltekinteni a mennyezetre, ahol tengerészkötelek tekeregnek és csomósodnak.
Ha lett volna időnk, még átnézünk Sintrába is, de most ennyi fért bele. Várt a busz, ami Sevillába röpített minket.

1 hónap, 2 időzóna, 3 utazás, 4 repülőtér, 5 ország, 6 nyelv

A szeptember 6. és október 5. közötti időszak a fenti számokat termelte ki az életemben. További érdekes számadat, hogy a 30 nap alatt összesen 15 szállodai éjszakát fogyasztottam el átlagosan 3,2 csillag alatt. Mielőtt bárki is irigyelni kezdene, érdemes két dolgot leszögezni:

• A hotelek csillagai csak hozzávetőleges iránymutatásul szolgálnak, az ott eltöltött éjszakák minőségével nincs semmiféle korreláció.
• Mivel Anglia és a kontinens között ingáztam ez idő alatt, a közlekedési irányok folyamatos változását csak úgy lehet épésszel megúszni, ha az ember volán mögé ül.

Persze tényleg izgalmas dolog új helyekre eljutni, meg vagány Amex kártyát lobogtatni, de van egy pillanat, amikor már sok a jóbol. Az utolsó utazás során az egyik este az időjárásjelentést néztem a TV-ben és éppen az európai előrejelzést mutatták. Lehet röhögni és sajnálkozni, de volt 2 másodperc, amikor hirtelenjében nem tudtam megmondani, hol is vagyok a térképen.

Nade lássuk, hol is fordultam meg:

• Szeptember elején Frankfurtban jártam egy céges találkozón, ahol a hozzám hasonló viszonylag új embereket gyűjtötték egy helyre és megmutogatták nekünk a helyi kutatóközpontjainkat.
• Rövid szünet után a jól megérdemelt pihenés következett, Drazséval nekiindultunk az Ibériai-félszigetnek és bejártuk Lisszabontól Barcelónáig. Erről hamarosan részletesebb beszámoló is lesz, addig neki lehet kezdeni a képeknek a Picasa-albumomban.
• Szeptember legvégén egy egyhetes képzésen voltam Brüsszelben. Elég nagy kihívás volt túlélni, ugyanis egy hétig egy ablaktalan helységben napi 10 órát eltölteni 40 ember társaságában már-már az emberi jogok ellen való cselekedet. Na egy ilyesmi nap után bámultam értetlenül az Európa-térképre. Brüsszelben még sosem jártam eddig és most sem sokat, összesen két órát tudtam szabadon bóklászni, akkor is esett az eső.

Most egy ideig biztos nem megyek messzire, de jobb is így. Ja, a címben szereplő számokba nem számoltam bele az angliai vonatkozásokat, ezek egy újabb országot és nyelvet, valamint 2 repülőteret jelentenének.