RedBusTrips@2008

Néhányan hiányoltátok korábban, hogy kevés arcot láttok megjelenni a képek között. Közkívánatra íme, a magyar komák.

A királyi üzenet

Megszakítjuk külföldi tudósításunkat, hogy e helyt is közölhessük Őfelsége, II. Erzsébet királynő gratulációját, amelyet Lewis Hamiltonnak küldött a Forma-1-es világbajnoki címét üdvözlendő.

THE QUEEN'S MESSAGE TO LEWIS HAMILTON
3 November 2008
THE FOLLOWING STATEMENT IS ISSUED BY THE PRESS SECRETARY TO THE QUEEN

I am delighted that you have succeeded in winning the Formula One World Championship to become the youngest ever champion.
I send you my warmest congratulations on your remarkable and historic achievement.

ELIZABETH R.

(Eredetiben a Brit Monarcia honlapjáról.)

Mekkora jófejség, nem? Ráadásul a hírek szerint még a delikvensnek is megható meglepetést okozott, amikor felolvasták a tiszteletére szervezett ünnepségen. Persze nem vagyok meggyőződve róla, hogy Őfelsége a TV előtt izgulta végig a futamot, de akkor is. Sokszor nagyon átlátszóan udvariaskodnak az angolok, de akkor is jólesik, hogy tesznek egy csöpp erőfeszítést.

Ibér-rali, 3. rész: Córdoba

Sevillában hónunk alá vettük a bérautóként kapott Pöjót (ki találja ki, mi ez?), ami aztán szerencsésen kitartott utunk végéig. Útunk következő állomásaként Córdoba következett.
Félelmetes is kissé belegondolni, hogy a X. század környékén a világ egyik legnagyobb városa volt a maga majd' félmillió lakosával, ugyanis ez a város adott otthont a Córdobai Kalifátus székhelyének. Nem tudom ma mennyi lakosa van Córdobának, de az biztos, hogy nagyon szépen megőrizték a történelmi belvárost, amihez feltehetően a Világörökségi tagság is hozzájárult.

A város leghíresebb neveztessége a Nagymecset, vagyis Mezquita. Mint annyi sok vallási célú épület, ez is magán viseli mind a muzulmán, mind a keresztény jellegzetességeket. Olyannyira, hogy valójában már el sem lehet igazán dönteni, hogy melyik vallást szolgálja, talán leginkább mindkettőt. Nade kezdjük a sztori elején. Nagyjából a hetedik században kezdtek el a vizigótok itt egy templomot építeni, amit aztán beérkező mórok szépen átalakítottak mecsetté. Mivel elég hosszú időre rendezkedtek be, jócskán kibővítették és megépítették a máig látható jáspissal és ónixszal díszített fantasztikus márvány és gránit oszloperdőt. Akkoriban nagyjából 1000 ilyen oszlopot láthatott a látogató! Az egészet egy gyönyörűen díszített mihrab (~szentély) koronázta. Igenám, de a XIII. században ismét megjelentek a keresztények és elzavarták a mórokat, így a Nagymecsetre ismét kereszt került, a minaretet pedig templomtoronynak álcázták. Az oszloperdő közepébe pedig egy komplett bazilikát vágtak, amit itt-ott kápolnák sora követett.

Felesleges tovább részletezni a dolgokat a lényeg, hogy egy nagy kultúrális időutazás részese lehet a látogató. Az oszlopos rész a "közbenső tér", amin keresztül arab kalligráfiától keresztény bazilkáig lehet eljutni. Nehéz eldönteni, hogy ez most jó dolog-e, mert igazából egyik műfaj sem tud kiteljesedni ebben a formában, viszont nagyon sajátos hangulatot kölcsönöz a helynek.



Az óváros is igen helyes teremtés szűk utcácskáival, fehérre meszelt falaival. Talán a legszebbek a házak belső kertei, amikbe a rácsos kapukon keresztül be lehet tekinteni.

Szép volt az itt eltöltött fél nap, de már várt ránk Granada. Ahogy egy-két képen lehet látni, ezen az úton láthattuk meg az andalúz hegyvidék gyönyöreit, ami leginkább egy olajfás sivatagra emlékeztet. Végtelen hosszúságban sorakoznak katonás rendben az olajfák, de alattuk lényegében csak a vörös földet lehet látni. Ami talán ijesztő is, hogy ezek a jószágok milyen meredek hegyoldalakon kapaszkodnak meg. Drazsé teóriája szerint nem kell sokat várni és uralmuk alá hajták az emberiséget.

Ibér-rali, 2. rész: Sevilla

Amikor hajnali 5 óra tájékán a busz kiköpött minket magából egy határállomásra emlékeztető buszpályaudvaron, inkább Kassán éreztem magam, mint Sevillában. Az érzést erősítette, hogy hasonlóan zűrös alakok vertek tanyát a váróteremben, mint bárhol Közép- és Kelet-Európa hasonló intézményeiben. Mindenesetre megvártuk míg feloltják a villanyokat (a napfelkeltére még legalább 3 órát kellett volna várni) és elindultunk a szálloda felé. Bár a szobát még nem foglalhattuk el, a csomagokat ott tudtuk hagyni és Herkules oszlopainál keccsöltünk, amíg érdemes volt nekiindulni a városnak.

Első utunk a katedrálishoz vezetett, ami sok szempontból nevezetes. Először is, ez a világ leg-na-gyobb gótikus katedrálisa. Ami ennél nagyobb, az vagy nem gótikus, vagy nem katedrális. Mivel még hajnali fél 8 volt, nyugodtan körbe tudtunk sétálni és gyönyörködni és ekkor újabb nevezetességek kerültek elő.
Például a nagy kápolna gyönyörű oltárképe, amin a mesterek több mint 100 évig dolgoztak, míg kifaragták és lefestették. Tisztességes képet sajnos nem sikerült készíteni róla, de nekem elhihetitek, hogy érdemes megnézni. Nem mellékesen pedig itt található egy világraszóló felfedezés felelőse, bizonyos Cristóbal Colón, vagyis pestiesebben Kolombusz Kristóf sírja is. Sok emlék található róla Spanyolország-szerte, hiszen a spanyolok finanszírozták annak idején utazásait, ami a későbbi eseményeket tekintve igencsak gyümölcsöző befektetésnek bizonyult. Barcelonában meg lehet tekinteni például azt a lépcsőt, ahol Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella fogadták az első utazásából visszatérő Kolombuszt.




Persze ezzel még nem ért véget a sevillai látnivalók sora. A katedrális tőszomszédségában található páldául az Alcázar, ami a katedrálissal együtt a Világörökség részét képezi. A XIV. században egy bizonyos Kasztiliai avagy Kegyetlen/Igazságos Pedro építtette mór mesterek bevonásával egy ott állt mór palota romjain, amihez aztán a későbbi uralkodók is hozzá-hozzátettek valamicskét. Ez egy fantasztikus, arab stílusban épült épületegyüttes tele kalligrafikus faragásokkal és gyönyörű belső kertekkel.

A legérdekesebb az egészben, hogy a tér két oldalán két olyan épület áll (mármint a katedrális és az Alcázar), amire feltehetően (persze az épületek arányaihoz mérten) hasonlóan sok erőforrást szántak, mégis mennyire különböző lett a végeredmény. Az egyik burjánzóan részletes, csöpög belőle az arany és a hatalom és felfelé terjeszkedik, a másik pedig legalább annyira részletes, de inkább a geomtrikus-kalligrafikus vonalat követve egész falakat borít be szent szövegekkel és virágmintákkal, nem is beszélve a kézzel festett csempék ezreiről és végtelen nyugalmat árasztó kertekről. Persze ez nem értékítélet egyik irányba sem, hanem egy érdekes ellentét, ami sok helyen előbukkan Andalúzia városaiban.

Ha igazán értelmetlen rongyrázást akarunk látni, akkor sem kell kimozdulnunk Sevillából, csak a Plaza de Espana-ig kell elsétálnunk, amit az 1929-es nagy Világkiállításra építtetek. Képzeljetek el nagy és látványos épületet, ami azon kívül, hogy dekoratív, nem jó semmire. Múzeumnak és egyetemnek rossz beosztású, hivatalnak kicsi és úgy egyébként egy park közepén van. Mondjuk igyekeznek karban tartani, de a galambokat nehéz tőle távol tartani.

És persze nem szabad elfeledkeznünk a Plaza de toros de la Real Maestranza-ról sem, vagyis a sevillai bikaviadalok helyszínéről. Ottjártunkkor sikerült belehallgatnunk az éppen futó viadal végébe, de mivel már sokan távozóban voltak, nem lehetett nagyon érdekes és amúgysem engedtek be. Mindenesetre sikerült azért egy plakátot zsákmányolnom.

Ennyit Sevilláról, legközelebb Cordobáról tudósítunk. Maradjanak velünk!

Ibér-rali, 1. rész: Lisszabon

Szépen lassan megpróbálom feldolgozni a nyaralás emlékeit. Annyit érdemes előjáróban leszögezni, hogy meglehetősen mozgalmas utazás volt két és fél országon 2000 kilométeren és két időzónán keresztül.
Röviden(?) az útvonal: Lisszabon-Sevilla-Cordoba-Granada-kitérő a Sierra Nevadába-Barcelona-Andorra-Barcelona. Mivel az egészre 10 napunk volt, így igyekeztünk mindenhol a hely esszenciáját kipréselni. A küldetés lehetetlennek hangzik, de azt kell hogy mondjam, hogy elégedetten szálltam be a repülőbe visszafelé jövet. Láttuk a "kötelező" dolgokat és olyanokat is, ahová már nem kerülnek bankjegykiadó automaták sem. Voltunk történelmi helyszíneken és láttuk épülni a jövőt is.
Ugyanakkor az egyes helyekről nyilván csak egy általános benyomást szerezhettünk, így ne várjon senki útikönyv-szerű részletességet, mert arra ott vannak a hivatásosok kiadványai.

A sorozat első részében Lisszabonról szólnék pár szót. Ritkán látni olyan fővárost Európában, ahol még nem nyilvánvalóak a globalizáció jegyei. Számomra ezek a a McDonald's-ekben és a kínai éttermekben kulminálódnak és látogatásunk másfél napja alatt ezeket inkább keresni kellett, mint kerülgetni. (Nem mintha úgy egyébként kerestük volna.)
Sok szempontból Lisszabon nagyon bájos városnak bizonyult. Először is, ott vannak a villamosok:

Ezek valóban csodálatos teremtmények! Aprócska tengelytávjukkal akrobatikus ügyességgel kanyarognak a girbegurba utcákon, amelyek legalább olyan lelkesen emelkednek és lejtenek, mint ahogy balra és jobbra fordulnak. Az érdekessége ezeknek a jószágoknak, hogy autentikus '20-as évek hagulatot árasztanak, bár legtöbbjüket a nyolcvanas években teljesen újraépítették és átalakították. Ezt például a dupla áramszedőkről lehet észrevenni (rúd és félpantográf, köhömm...)

A másik, hogy nagyon sok a régi épület a városban. Olyannyira, hogy sok szó szerint az összeomlás határán van, ilyenkor nem felrobbantják meg szétlopkodják őket, hanem beborítják egy tetővel, mondván, hogy csak megcsináljuk majd egyszer. És valóban, megcsinálják!

Emiatt az egész belváros egészen egységes képet mutat. Persze kicsit kijjebb tekintve itt is megjelennek a randa betonszállodák és üvegirodák, de sok boldogságot szerezhet magának az utazó, ha a belvárosban kóvályog. Nem is beszélve arról, hogy az tele van négyasztalos kávézókkal és fantasztikus cukrászdákkal, ahol két süteményből fél napra jól lehet lakni.

Persze ha jól megturkáljuk a felszínt azért rájöhetünk, hogy ennek az egységes képnek 250 ezelőtt itták meg a levét, amikor egy kiadós földrengés gyepálta meg a várost. Állítólag ez is hozzájárult, hogy az eredetileg a Tejo folyó közepén álló Belem torony a folyó partjára kerüljön. Portugál forrásaim Lisszabont nagyon levegős városnak írják, pont az újjáépítés miatt, míg mondjuk a földrengéstől megmenekült szomszédos Sintra sokkal inkább megőrizte középkorias, ezáltal "sötét" jellegét.

Mindenestre Lisszabon valóban megér egy látogatást. Hogy beleszagoljunk az itt élő történelembe érdemes ellátogatni a Belem-toronytól nem messze lévő Jeromosok kolostorába, ahol valóban megcsodálhatjuk Vasco de Gama csodálatosan díszített síremlékét. Ne felejtsünk el feltekinteni a mennyezetre, ahol tengerészkötelek tekeregnek és csomósodnak.
Ha lett volna időnk, még átnézünk Sintrába is, de most ennyi fért bele. Várt a busz, ami Sevillába röpített minket.

1 hónap, 2 időzóna, 3 utazás, 4 repülőtér, 5 ország, 6 nyelv

A szeptember 6. és október 5. közötti időszak a fenti számokat termelte ki az életemben. További érdekes számadat, hogy a 30 nap alatt összesen 15 szállodai éjszakát fogyasztottam el átlagosan 3,2 csillag alatt. Mielőtt bárki is irigyelni kezdene, érdemes két dolgot leszögezni:

• A hotelek csillagai csak hozzávetőleges iránymutatásul szolgálnak, az ott eltöltött éjszakák minőségével nincs semmiféle korreláció.
• Mivel Anglia és a kontinens között ingáztam ez idő alatt, a közlekedési irányok folyamatos változását csak úgy lehet épésszel megúszni, ha az ember volán mögé ül.

Persze tényleg izgalmas dolog új helyekre eljutni, meg vagány Amex kártyát lobogtatni, de van egy pillanat, amikor már sok a jóbol. Az utolsó utazás során az egyik este az időjárásjelentést néztem a TV-ben és éppen az európai előrejelzést mutatták. Lehet röhögni és sajnálkozni, de volt 2 másodperc, amikor hirtelenjében nem tudtam megmondani, hol is vagyok a térképen.

Nade lássuk, hol is fordultam meg:

• Szeptember elején Frankfurtban jártam egy céges találkozón, ahol a hozzám hasonló viszonylag új embereket gyűjtötték egy helyre és megmutogatták nekünk a helyi kutatóközpontjainkat.
• Rövid szünet után a jól megérdemelt pihenés következett, Drazséval nekiindultunk az Ibériai-félszigetnek és bejártuk Lisszabontól Barcelónáig. Erről hamarosan részletesebb beszámoló is lesz, addig neki lehet kezdeni a képeknek a Picasa-albumomban.
• Szeptember legvégén egy egyhetes képzésen voltam Brüsszelben. Elég nagy kihívás volt túlélni, ugyanis egy hétig egy ablaktalan helységben napi 10 órát eltölteni 40 ember társaságában már-már az emberi jogok ellen való cselekedet. Na egy ilyesmi nap után bámultam értetlenül az Európa-térképre. Brüsszelben még sosem jártam eddig és most sem sokat, összesen két órát tudtam szabadon bóklászni, akkor is esett az eső.

Most egy ideig biztos nem megyek messzire, de jobb is így. Ja, a címben szereplő számokba nem számoltam bele az angliai vonatkozásokat, ezek egy újabb országot és nyelvet, valamint 2 repülőteret jelentenének.

Gyászhír

Az alábbi gyászhír jelent meg a heti vállalati hírlevélben:

Sajnálattal tudatjuk, hogy az egyik hattyúnk az elmúlt hétvégén elpusztult,
a halál oka egyelőre ismeretlen.
A Hattyúmenhely az elhunyt állatot és párját elszállította. A Hattyúmenhely
boncolást tervez, de valószínűsítik, hogy belegabalyodott valamibe és fulladás
következtében halt meg. Az életben maradt hattyúnk új társát a következő
hetek folymán fogják neki bemutatni, majd az új pár visszatérhet hozzánk.
Folyamatosan tájékoztatjuk önöket a fejleményekről.

Gondnokság

Csak azért, hogy ellenőrizzétek a fordítást, íme ugyanez eredetiben:

It is with regret we inform you that one of our swans died over last
weekend – the cause of death is not yet known.
The swan sanctuary has collected both the dead swan and its partner this week.
The Swan Sanctuary plan to do a post mortem, but it is thought he became entangled and died as a result of asphyxiation. New mate will be introduced to our swan over the next few weeks and then the new pair returned to us.
We will keep you updated.

Site Operations Team

Háttér: A munkahelyem bejáratánál van egy kis tavacska, amelyben két hattyú lakott ezidáig. Nagyon jól érezték magukat ott, hiszen elrepülni nem tudtak, lévén meg volt csonkítva a szárnyuk.

Kultúrális háttér az egész hattyúkérdéshez: A 12. század óta az összes jelöletlen hattyú az Egyesült Királyság uralkodójának tulajdonát képezi. Ennek oka, hogy akkoriban előszeretettel fogyasztották el ezeket a madarakat, amelyet a király nyilván nem nézett jó szemmel, és tudni akarta, mennyi is az annyi. Ezért azóta rendszeresen megszámlálják a hattyakat az ún. "Swan upping" keretében.

Kollégám, Will kiegészítése mindehhez: Egyik komájának tóparti háza volt, amelyben lakott egy igen agresszív hattyú. (Nem nevetni, egy ilyen dög simán képes eltörni egy ember karját!) A koma mivel a tápláléklánc csúcsán volt, egyszerűen levágta a jószágot és megette. Elmondása szerint a húsa olyan volt, mint a jelleme, kemény és összeférhetetlen. A történet arról már nem szól, hogy az állat meg volt-e jelölve.

Hattyúknak szóló híreinket hallották.

Olasz napok

Régen volt gasztronómia, ideje ezt a vonalat is erősíteni. Receptajánlat következik, ami az életem egyik legcsodásabb olasz vacsorájához kötődik. Persze az én változatom azért nem érte még el azt a művészi magasságot, amit a positano-i mesterkezek alkottak, de egy 4-est kaphatna az 5-ből. Előre bocsátom, hogy vannak ennél kifinomultabb változatok is, de nyilván azokat hosszabb ideig is tart elkészíteni. Ez kb. 40 perc alatt van meg.

Tehát a mai menü: Melanzane al parmigiano, Insalta Caprese-vel körítve

Hozzávalók: 1 közepes padlizsán, 2 paradicsomkonzerv (darabos, nem püré), 1 kis darab (kb. 12-15 dkg) mozzarella, kb. 5 dkg frissen reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, bazsalikom, rozmaring, olíva olaj
(Én ezt a mennyiséget 2 vacsora alatt fogyasztottam el.)

A padlizsánt hosszában felszeleteljük, sózzuk, borsozzuk, olíva olajjal megspricceljük és viszonylag magas hőmérsékleten barnára grillezzük mindkét oldalán, vigyázva, hogy meg ne égjen. (Gondolom a grill serpenyős pirítással is helyettesíthető.) Eközben kikeverjük a paradicsomot a fűszerekkel, apróra vágott fokhagymával és a parmezán egy részével, valamint felszeleteljük a mozzarellát. Amint kész a padlizsán, a paradicsom felét egy tűzálló tál aljára öntjük és ráfektetjük a padlizsánszeleteket. Ráborítjuk a maradék paradicsomot, ráfektetjük a mozzarella szeleteket és rászórjuk a maradék parmezánt. Amint kész, mehet a sütőbe kb. 15-20 percre, ha van grillünk, a végén gyengéden rápirítunk, de ne annyira, hogy megbántsuk.

Míg sül, elkészítjük az Insalata Caprese-t

Hozzávalók: 2 közepes paradicsom, kb. 7 dkg mozzarella, frissen vágott bazsalikom, balzsamecet (az eredeti recept olíva olajjal készül, de szerintem így jobb)

A paradicsomot és a mozzarellát felkarikázzuk, a bazsalikomot apróra vágjuk. Fogunk egy tányért és a paradicsomokat illetve a mozzarellákat szépen egymásra fektetve, némileg egymást átfedve elterítjük. Az egészet sózzuk, borsozzuk, a szeletek közé tömködjük a bazsalikomot. Végül az egészet meglocsoljuk balzsamecettel. Persze nem muszáj rétegezni, a jobb ízek érdekében az egészet össze is keverhetjük.

Még van kb. 5-10 percünk, míg elkészül a padlizsán, addig megterítünk.

Jó étvágyat!

Snowdonia

Azért, hogy ne csak benzingőzös és szénporos bejegyzések legyenek, most következzen egy kis természet. A Red Bus Trips most Észak-Wales felé vette útját, így ott volt a helyem a fedélzeten. Ami némileg érdekessé tette a készülődést, az Wales híre volt. Reprezentatívnak korántsem mondható felmérésem a következő párbeszédeket váltotta ki, mindőn megemlítettem walesi utazásom szándékát:

- Hová mész a hétvégén?
- Walesbe.
- ... Jó... de minek?
- Kirándulni.
- Ja, akkor jó.

vagy:

- Hová mész a hétvégén?
- Walesbe.
- Vigyázz magadra, sok ott a bajkeverő.

Walesiekkel nem beszéltem annyit, hogy kiderüljön vajon ők is ekkora kedvvel utaznak-e Angliába, mindenestre el tudom képzelni, hogy I. Eduárd óta nem különösebben repesnek az angolokért.
Ami számomra új volt, az a walesi nyelv széleskörű használata. Azt gondoltam eddig, hogy olyasmi, mint a korzikai nyelv: használgatják a kétnyelvű táblákon, tanítgatják az iskolában, de különösebben nem él. Tehát a lényeg: van rádió- és TV-adás, még a feliratok az utakon is kétnyelvűek, a rendőrautókat "HEDDLU"-nak becézik és konkrétan beszélgetnek is emberek walesiül. (Valószínűleg azért Korzikán is élőbb a helyi nyelv, mint amennyire én tapasztaltam.) Számomra meglehetősen idegenül hangzott az egész, nem értettem belőle egy szót sem, de lehet csak az eltérő kiejtés miatt.

A vidék első rénézésre hasonlít Skóciára a sok báránnyal és a látványos hegyekkel, de ami kissé Wales felé billenti a mérleg nyelvét, hogy itt konkrétan vannak fák, sőt kisebb erdők is. Szerb Antal kissé sötétebb helynek festette le a Pendragon-legendában, mint amennyire rövid tartózkodásomból következtetni engednék, de lehet hogy egy hosszabb út alatt a hegyek-völgyek megteszik a hatásukat.

A szombat nagy része az utazásra ment el, de azért két érdekesség mág belefért a délutánba. Az egyik az Egyesült Királyság leghosszabb nevű települése, Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch, ami walesiül egy tökéletesen értelmes kifejezés. ("St Mary's church in the hollow of the white hazel near to the rapid whirlpool and the church of St Tysilio of the red cave".) A helyiek készségesen kiejtik minden turistának.
A másik izgalmatosság a Caernarfoni vár volt, ahol újabban a walesi hercegeket szokták beiktatni, itt kapott a fejére koronát Károly herceg is.

Másnap a Snowdon peak-et tűztük ki célul, amit végül nagy boldogságban sikerült is megmászni. Az idő egészen a csúcs közvetlen közeléig tökéletes volt, a csúcs előtti nyeregből még a tengert is lehetett látni. A csúcshoz egy kis fogakerekeű is fel szokott pöfögni, de most épp felújítás alatt állt az állomás, így szerencsére kevesebb ember volt a csúcson. Ez azzal az előnnyel járt, hogy már 3-4 perc várakozás után oda lehett lépni a csúcskőhöz a sok embertől.


Made with Slideshow Embed Tool

Meglehetősen látványos vidék ez, elég jó idő volt ahhoz, hogy messzire ellássunk. Közben a középső állomásra azért nagy lelkesen másztak fel a vonatok, néha 3 kocogott egymás után, ami vonatbarát lelkemet nagy boldogsággal töltötte el.

A hosszú nélkülözés után végre jutott tiszességes hegymászás is, szóval tényleg ideális hétvége volt. A következőre már nem kell ilyen sokat várni, augusztus végén a Lake District lesz az uticél.

Portsmouth, avagy a Gőz dícsérete

Alig vagyok 3 hónappal lemardva evvel a bejegyzéssel, de a képek még nem romlottak meg, szóval akár a múlt hétvége is lehetett volna.
Ami a városba csábított azon a hétvégén azok nemcsak Portsmouth messze földön híres outletjei voltak, hanem a "Celebration of Steam" fesztivál a régi kikötőben. Említettem már korábban, hogy az angolok nagy becsben tartják a régi gépeiket, így meglehetősen ígéretes programnak néztünk elébe, hiszen az egész program arról szólt, hogy kiszabadítják garázsaikból a régi gőzgépeket és szabadon eresztik őket.
A gépek derékhada abból a korból származott, amikor a gőzhajtás még egy racionális alternatíva volt a benzin- és dízelmotor, illetve az elektromos hajtás mellett, így meglehetősen széles volt a választék. Traktorok, teherautók, autók, daruk, tűzöltőkocsik voltak a mezőnyben, néhány koridegen, utángyártott kiskocsival egyetemben. Ha jól megnézitek a képeket és visszaemlékeztek a rendszámos bejegyzésre még a korukat is meg lehet állapítani.


Made with Slideshow Embed Tool

Van valami tiszteletreméltő abban, ahogy ezek a gépek közlekednek. 80-90 éves koruk ellenére a legtöbb igen szép állapotban van és noha kicsit asztmásan, de nagy örömmmel szuszognak-pöfögnek és virgoncan tülkölnek gőzsípjaikkal. És ami igazán hozzátesz a "velünk élő történelemhez", hogy egy-két kivételtől eltekintve mindegyik alkalmas a közúti közlekedésre, amit a biztosítási matricáik tanusítanak!
Nem nagyon volt most alkalom a tengerészeti múzeum minden kincsét felfedezni, pl. kimaradt Nelson admirális hajója az HMS Victory, illetve az iszapágyból kiemelt Mary Rose, amit folyamatos párában kell tartani. Helyettük hajóútra indultam a kikötőbe, hiszem Portsmouth élő haditengerészeti támaszpont, ami otthont ad pl. a Falkland-szigeteket is megjárt HMS Invincible anyahajónak is. Ez azért is nevezetes, mert András herceg ezen a gályán szolgált a háborúban.

Az időközben előbújó Nap arra is lehetőséget adott, hogy felmenjek Portsmouth másik nevezetességére, a Spinnaker-toronyba. A legizgalmasabb benne, hogy az első látogatószinten van egy üveglap, amire ráálva alátekinthetünk a kb. 150 m-es mélységbe. Meglehetősen ijesztő látvány. :-)

Az outletekre nem sok idő maradt most, de biztos járok majd még erre.

Mielőtt kiszáradna...

...az internet eme parlagon hagyottnak látszó szeglete, gyorsan megöntözöm néhány szóval és képpel.
Nagy örömömre sokatokkal tudtam találkozni az otthon töltött pár nap alatt! Igaz, kikapcsolódásnak nem lehetett nevezni, mert sokkal feszesebb volt a programom, mint a munkahelyemen, de hát nincs miért panaszkodni, én akartam. :-) Mindenesetre nagyon jól éreztem magam otthon, míg az angolokat eső áztatta, én változatos vízpartok közelében változatos emberekkel tölthettem az időt, szóval volt öröm és boldogság.
Most ismét vissza a munkába, de megint van mire előretekinteni, szeptemberben lesz lehetőség egy bő hetes nyaralásra is. Valószíűleg az sem lesz az a heverészős fajta, de jónak ígérkezik. Addig pedig lassacskán feldolgozom az elmúlt idők történéseit.
Maradjanak velünk!

Ez a bejegyzés már tényleg Skóciáról szól

Mivel egyre nyilvánvalóbb, hogy minél messzebb kerülök az aktuális eseményektől, annál kevésbé leszek hajlandó megírni őket, így inkább töredékesen, de mégiscsak nekifogok megírni Skóciát. :-)

Kihasználva a május végi Bank Holiday által biztosított hosszú hétvégét útra keltem Skócia felé egy kedélyes magyar társasággal. Sikerült még egy nap szabadságot hozzáragasztani a hétvégéhez, így már majdnem négy nap állt rendelkezésre a nagy útra. Nehéz összefoglalni minden eseményt, de annyit elől- és utóljáróban azért elmondhatok, hogy még elképzelni sem lehetett volna ennél jobban sikerült hétvégét. Amíg Dél-Angliában zuhogott az eső, addig a verőfényes Skócában alig volt felhő az égen és kéken csillogott a tenger. Nagyon sok helyen jártunk, így éppen csak ízelítőt kaptunk a vidékből, de étvágygerjesztőnek mindenképpen jó volt. Akiknek már itt elege van a betűkből, leragadhat a képeknél:



Made with Slideshow Embed Tool

1. nap: Csütörtök éjszakai utazás után a reggel Stirling városánál ért, ahol a várat néztük meg illetve elzarándokoltunk a William Wallace-emlékműhöz. Tudjátok, ő az a Rettenthetetlen Mel Gibson, aki szembeszállt a gonosz angolokkal.
Délután átvágtunk a kietlen Felföldön. Itt még nem sütött a Nap, igazi csúf felhős-esős idő fogadott minket. Ami megkapó ebben a tájban, hogy alig van egy-két fűnél magasabb növény és a hegyek néha meglehetősen sebtiben emelkednek ki a semmiből. Röpke kirándulás a Sírás Völgyénél, tisztelgés a Ben Nevis, Nagy-Britannia legmagasabb hegye előtt, az este már Isle of Skye-on ért minket. Meglehetősen izgalmas élmény, hogy ennyire északon 11 körül van olyan világos, mint otthon 9-fél 10 között.

2.nap: Megfogadva a fogadós tanácsát nem tértünk vissza a szárazabb földre, hanem a szigetet jártuk be. És mennyire jól tettük! Szikrázó kék ég, huszonfok, gyönyörű tengeröblök kísérték utunkat. Meglátogattuk a Talisker whiskey-pároldát, majd visszatértünk a nagyobb szigetre, hogy tiszteletünket tegyük az Eilen Donan kastélynél, amit a Hegylakó filmet díszletezte. Végigsuhantunk a Loch Ness mellett, a végénél röpke pinikre is megálltunk. Jó hosszú, majdnem 40 kilométer, Nessie-nek van hová nőnie. Az éjszakát Invernessben töltöttük egy lepukkanófélben lévő bérház-hostelben.

3.nap: Hát ez is igen prímán sikerült! A nap legnagyobb részét a Blair Atholl kastélynál töltöttük, ahol az éves Highland Games-t tartották. Pózna- és súlylökés, kötélhúzás és dudaverseny valamint töménytelen szoknya fogadta a látogatókat. Megerősítem, hogy skót dudát hallgatni több órán keresztül meglehetősen idegesítő dolog, nem irígylem a bírókat, akik egész napjukat egy budiszerű dobozban töltötték szünet nélkül hallgatva a versenyzőket. Nem meglepő, hogy az idősebbek bele is aludtak a produkciókba.
Este irány Edinburgh, gyors pillantás a Firth of Forth hídra áés a Rosslyn kápolnára, ahová másnap visszatértünk.

4.nap: Délelőtt Edinburgh-ban ténferegtünk, majd visszementünk a Rosslyn-kápolnához. Ugyan a Da Vinci kód kapcsán lett híres a hely, de saját jogán is meglehetősen különleges. A XIV. században készült el, hihetetlen részletességű faragásokkal, nincs olyan sarka, amiről ne lenne valamilyen sztori. Ha arra jártok, nem szabad kihagyni a borsos ára ellenére sem.
Innen már hazafelé vettük az irányt, jó 8 órába telt, mire megérkeztünk.

Talán a távirati stílusból is érződik, hogy meglehetősen sűrű volt a program. Nem volt cél Skócia minden szegletét alaposan bejárni, de sikerült egy kis ízelítőt kapni a lehetőségekből.

És miért a korábban említett botrányos égés? Mivel gyönyörű idő volt és az ember Skóciába nem feltétlenül napkrémmel megy, a 3. nap sikerült egy kedélyes napsütötte színt összeszednem, ami miatt majdnem bujdokonom kellett a következő héten. Majd mindem kollégám megjegyezte, hogy milyen jó színem van, de mikor kiderült, hogy hol szedtem össze, meg akartak lincselni, mert azon a hétvégén felhőszakadások adtak programot Dél-Angliában...

Nemsokára Skócia (ezután)

Az a Blikk sehogysem akart megjelenni, amint majd' egy hónapja harangoztam be. Nem panaszképpen mondom, de elég mozgalmas, izgalmaktól sem mentes hónapon vagyok túl, amit főleg két nagyobb feladat okozott a munkahelyemen, aminek én voltam a felelőse. Az izgalmakat határidők és a tétek jelentették, előbbinek szűknek, utóbbiak magasnak bizonyultak. Sok-sok tapasztalattal szolgált ez az időszak például arról, hogy hogyan kell tárgyalni a cégen belüli emberekkel akik néha nagyobb akadályokat gördítenek elénk, mint azt az ember számítaná. Eközben 10-15 szálat kell folyamatosan rángtani, nem elfeledkezve arról, hogy mikor kell a következő ötöt kézbe venni és néhányat letenni. Mindenesetre ezek a nagy dolgok most befejeződtek, de újabb szépségek vannak a láthatáron.
Például az, hogy július végén lesz esélyem otthon tölteni végre egy egész hetet július 26. és augisztus 3. között, remélem akkor sokatokkal fogok tudni találkozni.

A Blikk közelgő címlapjairól

Elnézést mindnekitől, de mostanában elég sok a munkahelyi tennivaló, nem nagyon van energiám ide is termelni. Mindenesetre van néhény téma, amit feldolgozok a közeljövőben:

• Miért nő meg a Bentley-koncentráció a lócitromok közelében?
• Az HMS Inflatable esete HRH Prince Andrew-val
• Botrányos égés Skóciában

Csokorba szedve

Jó helyen voltam jó időben, így kineveztek osztályos fotóssá. Ez többek között azzal az előnnyel is jár, hogy hozzáférésem van a felszereléshez, ami szerencsére Nikonhoz való objektíveket is tartalmaz. A jelentkező fotós feladatokat jellemzően makró-objektívekkel lehet teljesíteni, így ezek közül kaparintottam meg egyet a (múlt) hétvégére. (Ínyenceknek: Sigma 105mm f2,8)
Fogadják szeretettel a gyűjteményt az édesanyák, különösen az enyém.


Made with Slideshow Embed Tool

Breaking news of the week

Hírek röviden:

• A héten 3 perc erejéig találkoztam Nelloval, az olasszal. Legutóljára 3 hónapja, beköltözésem előtt láttam 5 percig.
• Felfedeztem a most már 3 (4?) tagot számláló magyar szubkultúrát a cégnél. Hatvanhat (75) százalékukkal már találkoztam is. A kérdőjel annak a látens magyarnak szól, akinek egyáltalán nincs magyar neve, de a szülei 56-osok. Meglepően jól beszélt pár mondat erejéig.
• Ismét galambot kergettek a Tescoban.
• Mégiscsak lehet kapni savanyú káposztát Sauerkraut néven, így nem maradhatott el a székelykáposzta elkészítése.

Nem panaszképpen mondom...

...de múlt héten még Genfet is meg kellett járnom. Egy nap alatt... Az már tényleg a nyomor teteje, ha az ember úgy ül repülőre, mint az 56-os villamosra. Annyi a különbség, hogy hajnali 5 óra van, kedves kezek tapogatnak végig, levetetik a cipőmet és az övemet. Mindezt a híres-hírhedt 5-ös számú vágóh..., izé terminálon. Megérkezéskor akármelyik városban lehetek, de a taxisofőr jobban tudja, hogy hová megyek, mint én. Ott egész napi robot, majd nap végén hajsza a reptérre, ahol az 56-os villamosra 1 óra késéssel lehet felszállni, és még 40 percet állunk a megállóban, mert a Moszkva téren vihar van. Ugyanakkor érkezem meg, mintha az eggyel későbbi géppel mentem volna, de így legalább a városba sem tudtam bemenni.

De hogy valami jó is legyen a dologban, az utazás célja egy prezentáció volt, ami néhány zökkenőtől eltekintve egész jó lett, a hullámai egész magas szintre is eljutottak. Valahogy hozzátartozik a céges kultúrához, hogy ha valaki valamit jól csinál, akkor azt elmondják a főnökének is. Az meg az ő főnökének, az meg az övének... Azt nem tudom, hogy a rossz hírek is ilyen sebességgel terjednek-e. :-)

20°C

Szombaton végre elérkezett a koranyár, napsütéssel, gyenge felhőzettel, enyhe ellenszéllel és 20°C-kal, így végre kiszabadulhatott a bicikli a sufni-börtönből. A cél pedig:Olvastam egy cikket a Basingstoke-canalról, amit azért ástak ki a XVIII. sz végén, hogy a Hampshire-i mezőgazdasági termékek a londoni piacokra juthassanak. A domborzatot 29 zsilippel kellett áthidalni és persze számos híddal kellett megoldani a rajta való átjutást. Ami érdekes a történelmében, hogy néhány rövid időszakot (pl. a napóleoni háborúkat) leszámítva sosem váltotta be igazán a hozzá fűzött reményeket. A '60-as évekre sok szakasza feltöltődött, ezért megfordult a fejekben, hogy egyszerűen betemetik. A probléma csak az volt, hogy sok környékbeli település csapadékvizét vezették be annak idején a csatornába, ezeket kiváltani pedig igencsak költséges lett volna. Ezért a '70-es évekre végre elhatározták, hogy eredeti állapotára állítják vissza a kanálist, a megnyitására végül 1991-ben került sor.


Made with Slideshow Embed Tool

Nekem pont elérhető távolságra volt a Woking és Farnborough közötti szakasza. Odafelé menet útba ejtettem a Fairoaks repteret, ahol hétvégi pilóták pörgetik propellerjeiket. Menet közben nyuszikák és mókusok integettek nekem, a csatornánál kacsák és hattyak nézelődtek.
Az egész túra kb. 5 órás volt két hosszabb piheővel, a Google azt mondja, hogy olyan 60 kilométer lehetett.


Nagyobb térképre váltás

Még egy példa az állatbarátságra

Ez a jóember a helyi Tescóban próbál szót érteni a galambbal. Csak azt nem értettem pontosan, mi volt a szándéka, mert perceken keresztül ugyanebben a pózban nézte a jószágot, de semmilyen alkalmatosság nem volt nála, amivel korlátozhatta volna a galamb személyi szabadságát. Persze mit csodálkozok egy olyan helyen, ahol még a szolgálati közleményeket is úgy kezdik, hogy "Üdvözöljük kedves vásárlóinkat! Szolgálati közlemény: Gizike menjen a ..."

A fényképező embert hamar elzavarták, így nem tudom, mi lett a sztori vége.

Tavasz, (ny..), ősz, tél és megint tavasz

Az a legjobb az angol időjárásban, hogy folyton változik. Még ha valami fertelmes idő is van, akkor is van rá remény, hogy pár órán belül megváltozik a helyzet. Persze ugyanez igaz fordítva is: egy ragyogó napsütéses reggel a legritkább esetben marad meg egész napra, 11 óra tájban már simán felhőszakadás lehet belőle.

Az utóbbi napokban a tél köszöntött be egy-egy rövid időre. Múlt vasárnap reggel például ezt láthattam az ablakomból: Kora délután viszont már ezt:

Azt mondják a helyiek, hogy azért elő-előfordulnak itt telente havak, de nem egy tipikus jelenség. Mindenesetre az út szélére kitett útszóró-só sok helyen akad.

A mai időjárási jelenség a jégeső (hail) volt. Egy órával az eső után is még megült itt-ott.

Hát csoda, ha ilyen körülmények között nem mer az ember nekiindulni biciklizni?

És akkor a zsebkendőkről

Nátha esetén nekem nagyon tudja befolyásolni a komfortérzetemet és a gyógyulásba vetett hitemet a papírzsepi minősége. Veresre dörzsölt orral csak nyűglődik az ember. A hétvégén sajnos itt volt az idő, amikor mindezt megint átélhettem. Viszont az a szerencse, hogy a boltban bóklászva sikerült egy igazi kincsre bukkanni a műfajban: "Tesco's 3-ply Mansize balm tissue, enriched with Vitamin E" - hirdeti a felirat. Nehéz volt a választás, mert más mansize-ok is kellették magukat, de háromszoros áron. Önmagában még a mansize nem mondja meg explicite a méretet, így kicsit lutri volt a választás, mert az előző is hasonló ígéretes volt, aztán mégse.

Ez viszont! Kényelem és biztonság egy helyen! :-) 260*300 mm!

Látszik ugye, hol szocializálódok? :-) Ez az ún. side-by-side demo-k vidéke.

Hamar el is múlt a nátha, egy-két kósza köhintés maradt csak.

And the winner is...

Azért az "öregeknél" (mármint a fotósklubban) is van néha felbolydulás, ugyanis elérkezett a negyedéves fotópályázat napja. Mindenki 3 képpel pályázhat, ami lehet papírkép, dia vagy újonnan digitális is. Majd érkezik egy szakavatott ítész (most épp egy FRPS - Fellow of the Royal Photographic Society), aki minden képről magyaráz 2-3 percig, majd ad egy pontszámot a 10-es skálán. Egy ilyen ítélkezés szükségképpen szubjektív, mindenkinek más tetszik még akkor is, ha hivatalból űzi az ipart.

A többség papírképpel indult, nekem nem volt már alkalmam, hogy előhivassam a sajátjaimat, így a digitális/dia kategóriában indultam, ami azzal a nehézséggel járt, hogy a projektor erősen túltengett a vörösek irányába, így a színek messze voltak attól, amit itthon láttam. (Ez különösen az utolsó képnél volt zavaró.) Lássuk a pályáműveimet a kapott pontszámokkal.

6,5

7

10

Ezekkel a pontszámokkal nagyjából le is fedtem a tartományt, mert a legalacsonyabb pont 6 volt, ugyanakkor 10-est csak egy-egy kép kaphatott a papírkép illetve a dia/digitális kategóriában. Meg is adták a módját az ünneplésnek. :-)

Jelenleg...

...zsebkendőergonómiai tanulmányokat folytatok, remélhetőleg hamarosan tudok eredményt hirdetni. (Amint le tudom tenni...)

Ránézésre megmondom, hány éves az autód

Mit gondoltok, hány éves az alábbi autó? Olyan oldtimer-féle vagy fene se tudja?

Én megsaccolom: fiatalabb, mint a nagyapám 1987-ben vásárolt 105-ös Skodája. A szeme állásából és a rendszámtáblájából ítélve 90-ben vagy 91-ben állíthatták forgalomba.

Íme a varázslat: az angolok 1963-tól kezdve úgy kódolják a rendszámaikat, hogy kiderüljön belőle a forgalomba helyezés éve, gondolom amiatt, hogy jobban meg lehessen tippelni a jármű korát.

Nade lássuk a részleteket: mindezt úgy oldották meg, hogy az 1963 és 2001 között egy külön betű szolgált arra, hogy az évre utaljon, de nem a naptárira, hanem az augusztus elsejétől a következő év július 31-et átfogó időtartamra. Mindemellett a többi három betűből az utolsó kettő a területre utalt. Amikor lejárt az ABC, megfordították a sorrendet és az addig a végén lévő speciális betűt az elejére biggyesztették. Új tudásunk birtokában elemezzük ki tehát a fenti rendszámot:

Fejben is ki lehet számolni, de egyszerűbb, ha segítséget veszünk igénybe, így kiderül, hogy ezt az autót bizony 1990. 08. 01. - 1991. 07. 31. között helyezték üzembe. Bár a háttérben lévő Harrods-áruház is segíthet, de az igazi bizonyíték az "LF" kombináció, hogy az autó londoni illetőségű.

Mindez azért érdekes, mert kb. 2 héttel ezelőttig nem tudtam rájönni arra, hogy hogyan képzik a 2001 utáni rendszámokat, amik jellemzően 2 betű+2 szám+3 betű kombinációban érkeznek. Tekintsük az alábbi illusztrációt:

Annyit tudtam, hogy ezekben már a középső két szám utal a jármű korára, 02-től kezdve a március és augusztus közötti autók futnak, 51-től a szeptember és februáriak. Ezzel az ügyes szisztémával 2050-ig megoldották a rendszámkérdést. A nehézséget az okozta számomra, hogy bár sejtettem, hogy van benne valahol területkód, az első két betű annyira változatos a környékünkön, hogy abból semmi érdemleges nem derült ki. Ekkor sietett a segítségemre a már gazdagon linkelt plates.gaia.hu honlap Angliával foglalkozó része, innen fejtettem vissza a korábbi rendszámokat is.

És miért érdemelte ki ez a poszt az "ó, azok az angolok" cimkét? Mert az egyedi rendszámok agyonvághatják ezt a szép struktúrát. Rátok bízom, hogy visszfejtsétek, mikorról származik elméletileg az alábbi Ferka:

HS&E - nem tréfadolog!

Nagy volt a pezsgés az elmúlt hetekben az osztályon, ugyanis mára volt kitűzve a hírhedt safety audit! Ez arról szól, hogy értékelik az osztályt biztonság szempontjából. Aki kicsit is kapcsolatba került angolokkal a Health, Safety&Environment kapcsán, azt vagy a hideg veríték veri ki vagy alig bírja visszafogni a röhögőgörcsöt. Tekintsük át, milyen intézkedések történtek eddig:

• Elvégeztük az éves kötelező ergonómiai elemzést a munkakörnyezetünkre és végigcsináltuk a hozzá kapcsolódó online ergonómiai képzést.
• Mindenkinek felhívták a figyelmét, hogy ne tároljon élelmiszert termékminták mellett.
• Nyomatékosították, hogy a labor "nedves" részébe csak védőszemüveggel és köpennyel felszerelve lehet belépni. Négyfajta védőszemüveg közül lehetett választani, indokolt esetben dioptriásat készíttetnek.

Most jönnek a komolyabbak:

• A lépcsőházba "Watch your step!" figyelmeztetések kerültek.
• Kineveztek tűzvédelmi felelősnek, ami abból áll, hogy ki kell hajtanom mindenkit az osztályról, amennyiben lángolás esete forog fenn. A devianciákat egy erre rendszeresített űrlapon kell jelölnöm.
• Le kellett ragasztanunk kétoldalas ragasztóval néhány súlyosabb (~ 5 kg) parfümösüveg-makettet, mert egyszer előfordult, hogy az egyik leesett. Kb. 30 ilyen üveg van az osztályon, szerencsére csak mutatóba csináltuk meg párra.
• Felvetettem, hogy rakjunk szivacsokat az asztalsarkokra, mert az is veszélyes lehet, de ők nem látták ilyen vészesnek a helyzetet. (Pedig én szóltam! :-) ) Inkább azt mondták, hogy bugyoláljuk be azokat a kollégáimat, akik a legtöbb bajt okozzák.

Ilyen véres előkészületek után ma reggel pár órára megszűnt a telep vízellátása, ami azt jelentette, hogy a legkritikusabb időszakban 2 WC szolgált ki 800 embert, emiatt lemondták az auditot. Még nem tudni az új időpontot.

Annyit viszont tudunk, hogy amikor "off-site event" lesz, vagyis csapatépítő tréningre megyünk valahová a vadonba, kockázatelemzést kell végezni minden feladattal kapcsolatban. Erika, ti csináltatok ilyet a biciklisnap előtt?

Nagyon príma volt...

...otthon lenni! Rövid volt az ottlét, néhány dolog nem fért bele, amit terveztem, de sokkal több igen. Még mindig nem használom következetesen az itthon-otthon-haza szavakat, de ez nem változtat azon a tényen, hogy azért még nem éreztem turistának magam. :-) A sok öröm mellett azok a reakciók is jól estek, amikor észre sem vettek, mert természetes részét képeztem a környezetnek.
A következő látogatás időpontja a jövő homályába vész. Amikor itt ünnep van, akkor drágák a jegyek, amikor meg nincs, a szabadsággal kell gazdálkodni. Utóbbit még csak most tanulom a kényelmes egyetemi lét után.

Windsor Great Park

Kedves szokásuk az angoloknak, hogy a Nagypénteket meghagyják szünnapnak a népeknek, így én is szabadon üthettem el a hazautazás előtti napot. Nagyon fenyegettek mindenféle esővel, de mivel még fél 12 körül is csak napsütés volt, kiengedtem a biciklit a karámjából és elindultam meglátogatni a Windsor Great Parkot.

Ez tényleg príma hely! Van egy hatalmas lovaspóló-pályájuk, lovasszoborból egy szakajtó és lovasösvények tömkelege. És lovak is vannak. :-) Az is meggyőző, ahogy a Windsori kastélytól elindul a "The Long Walk" elnevezésű fasor és végignyújtózik egész a parkig. Nézzétek meg a Google Maps-en!

Két példa az állatbarátságról

Nem tudom van-e még olyan ország, ahol vasárnap esti főműsoridőben kutyaszépségversenyt közvetít a TV. Mindenesetre itt legalább 2 órán keresztül kutyák pózoltak-sétáltak-rohangáltak és a műsorvezetők csak nem fogytak ki a jelzőkből. Szakértők rajzolgattak a képernyőre, melyik kutyát miért szeressük, mint a fociközvetítéseken.
Az egyik versenyszám pl. az agility, ahol mindenféle akadályokat kell megfelelő sorrendben teljesítenie a jószágnak. Például így:


Volt egy háromlábú eb is ebben az agilityben, akiről elmondta a gazdája, hogy sokkal jobban nyomja az ipart, mióta elvesztette a lábát, mert ügyesebben egyensúlyoz.

A másik egy sajtóhír a közelünkből. (Erika, nem neked való!)

"Baleset miatt állt a vasúti közlekedés Egham és Virgina Water között hajnali 1 és 4 óra között, miután a Prune Hill-i vasúti átjáróban a Londonból Southamptonba közlekedő éjszakai vonat két lovat gázolt el. A járműben jelentős károk keletkeztek. Az RSPCA helyszínre kiérkező munkatársai hiába küzdöttek az egyik ló életéért, már nem tudták megmenteni. A másikat elszállították kezelésre."

RSPCA= Királyi Társaság az Állatkínzás Megelőzéséért, az otthon is fogható Animal Planet csatornán is van műsoruk.

Csúf idő vala

A hétvége elég passzívan telt. Szombaton átmentünk a D-vel, a hollanddal Stainesbe, hogy beszerezzük az itt nem kapható dolgokat. (Mindenki így hívja, mert valami kimondhatatlan neve van...) Vettem például egy készlet sárhányót és hátsó lámpát a cangára. Kár, hogy olyan randa idő volt, hogy kimozdulni nemigen lehetett, így kiegészítő tevékenységként elkezdtem felfedezni az online aukciók szépségeit. Vettem is egy-két dolgot, amiket ha megkapok, majd bemutatok.

De nézzétek csak, ugyan nincs autónk, de járműnek nem vagyunk híján.

Szegény bicikli meg hiába kapott új fukszot, csak vágyakozik kifelé.

Kicsit jobb idő lesz, akkor kimerészkedek és csinálok kinti képeket is. Csak az a baj, mire hazértem és ettem, addigra már nagyjából sötét van. Nem baj, már csak két hét, és egy órával tovább lesz világ.

Senki sem gyanakodott...

...hogy mit keresek a British Airways honlapján? Aki igen, az jogosan tette. :-) Befoglaltam ugyanis egy hazautat Húsvétra, hogy végre ehessek túróstésztát és lássak egy-két ismerős arcot. Mivel mindenki ekkor kel útra, én csak szombaton teszem, és szerdán jövök vissza. Akivel tudok, majd egyeztetek, de kedden valószínűleg ebédtájban az egyetemen leszek, szóval aki arra jár, azzal találkozhatunk.
Eddig nem volt honvágyam, de azért jó lesz pár napot otthon tölteni.

Carbon footprint, avagy hogy állunk a környezetvédelemmel

Hagy adok egy egy gyors áttekintést a mindennapi környezetvédelem aktuális állapotáról ideát. A kép meglehetősen vegyes, legalábbis amivel én találkozom.

• Autók: Látni jópár Toyota Priust, meg egy-két Lexus LS600hL-t. Utóbbi meglehetősen ijesztő, ahogy kéttonnás tömegével szinte hangtalanul csusszan el mellettem. Genfben volt szerencsém ülni egy Prius taxiban, az sem semmi, ahogy kb. véletlenszerűen indul el és áll le a motorja menet közben.


• A sokat szídott és imádott londoni polgármester, Ken Livingstone épp most jelentette be, hogy a városháza dolgozóinak ezentúl a rövidtávú belföldi és külföldi (!) repülőutakat vonatozásra kell felcserélniük, hogy csökkentsék az ökológiai lábnyomukat. Nem titkolt céljuk, hogy a City dolgozóinak példát mutassanak és átültessék őket vonatra, ha Párizsba, Brüsszelbe vagy Amszterdamba mennek.
  Szép ellentmodás ugyanakkor, hogy az Eurostar régi pályaudvara üresen kong a Waterloo-n, mióta tavaly novemberben a vonatok átköltöztek a St. Pancras-hoz. Jelenleg a Department for Transport kezében a döntés, hogy mit kezdjenek vele. Ahhoz, hogy a commuter train-ek is használhassák, adjusztálni kéne a peronmagasságon, amit sokmillió fontra becsülnek.


• Eghamben nincs olyan szigorú szelektív hulladékgyűjtés, mint pl. a németeknél, de a papírt és az üveget azér csak-csak összeszedik külön. Más városokban az utcán is vannak különböző színű bugyrok.


• A munkahelyemen is vegyes a kép. Általában van egy külön szemetes az újrafeldolgozható anyagoknak, ahová ömlesztve kerülhet papír, műanyagpohár és egyéb bedarálható dolgok. A teafilter szigorúan a másik szemetesbe megy, hiszen legalább 3 különböző anyagot tartalmaz. Szegény németek hogy oldják ezt meg?? (Konkrét olvasó levél egy német újságban...)
  Vannak olyan osztályok, ahol a Health&Safety ellenőrzés kiterjed a szemetesek tartalmára is. A H&S megér majd egy külön beszélgetést...


• Ha repülöjegyet vesz az ember, külön fizethet azért, hogy kompenzálja a repülőútja által képződött ökológiai lábnyomot. A pénzt az ENSZ kapja.

Szóval a mindennapi életben azért nem érzem azt a szigorúságot, hogy még otthon is 4 szemetest tart az ember, de azért tényleg igyekeznek. A céges divatnak megfelelően én is odabiggyesztem az automatikus aláírásba a következő üzenetet:

P Think of the environment; please don't print this e-mail unless you really need to.

Azért azt el kell mondanom, hogy ezt a mondatot is egy kinyomtatott e-mailből olvasták fel nekünk...

(Bevallom, kicsit összezavarodtam a carbon és az ecological footprint kifejezések használatában. Ha valaki tudna mondani a carbon footprintre egy használható magyar fordítást, azt megköszönném.)

Így nem lehet showbusiness-t csinálni!

Igaza van Dávidnak, nem lehet csak betűkkel lefesteni az állapotokat, ezért gyorsan körbenéztem, mivel lehetne illusztrálni a sárhányó hiányát. A nadrágot ugyan azon frissiben kimostam, de azért találtam valamit, nézzétek csak:Ugye egyértelműen felismerhető, hogyan jár az, akinek nincs mudguard-ja.

Kénytelen vagyok viszont ebben a posztban megemlíteni, hogy ma végre eljutottam úszni a szomszéd városba, mivel ehhez nincs illusztrációm. Végülis 3 quid-et fizettem a belépőért egy kb. huszonméteres medencéért, amihez elvileg szauna is jár, ha működik. (Ma nem tette.) Ha azt vesszük, milyen "bitangerős" a forint két évvel ezelőtthöz képest, kijön, hogy otthon is ugyanennyit fizetnék a szigeten, igaz 50-es medencéért. Magyarán azért nincs ok panaszra. A tájékozottság kedvéért hamarosan áttekintjük az itteni árakat, amik innen is, onnan is okozhatnak meglepetést.

Barn bike

Van egy olyan fogalom az autós közéletben, amire Dávid már utalt egy korábbi poszt kapcsán, ez a barn car. A dolog arra utal, hogy egy szerencsés kezű felfedező felfeszít egy lakatot egy elhagyott pajtán és értékes autó(k)ra talál.
Ezt tettem én is, amikor megszabadultam a régi ágyamtól és hátravittem a kamrába. Ott figyelt egy canga. Egy olyan montenbájk-féle. Első ránézésre minden rendben volt vele, már csak ki kellett nyomoznom, kié. Az ausztrál úgy emlékszik, hogy az övé, de biztosra nem mondaná, a holland úgy tudja, hogy egy régen itt lakott diáké. (Az olaszt még mindig nem láttam.) Mivel egybehangzóan azt állították, hogy nosza rajta, használjam, ezért nekifogtam a feltámasztásának. A legnagyobb kihívás a kerekek felpumpálása volt. Hiába vettem neki egy pumpát, azzal csak tessék-lássék módon tudtam életet lehelni belé, ráülni még nem lehetett. Szerencsére nincs olyan messze egy benzinkút, így eltoltam odáig, és pinty alatt megoldódott a probléma.
Otthon persze jól bekészültem a túrára: fényképező, térkép, műzliszelet, majd ha visszajövök a pumpálásból, csak felkapom és viszem a dolgokat. Namost olyan nagy boldogsággal töltött el a gurulás képessége (közben a Nap is kisütött), hogy megfeledkezve korábbi tervemről, már úton is voltam Thorpe és Virgina Water felé a Surrey Cycleway-en. Tündéri helyeken jártam, láttam pl. egy pónit, ami kisebb volt a biciklinél. :-) A fényképező persze otthon pihent. Nade most azért nem terveztem nagyot, mert csak kipróbáltam a verdát, így egy óra múltán hazatértem. Minden klappol, csak egy sárvédő-készletet kell beszereznem, aminek hiányában még a szemüvegem is saras lett.

Régi terv 2. - Ez is megvan

Korábban említettem, hogy Egham történelmi jelentőségű hely, ugyanis itt írták alá annak idején a Magna Chartát. Olyannyira fontosnak tartják a helyet, hogy amikor J.F. Kennedyt meggyilkolták, az angol parlament ezt ahelyet szemelte ki egy Kennedy-emlékmű felállítására. Az indoklás szerint az amerikai szabdságeszme és az emberi alapjogok közvetlenül származtathatóak a Nagy Szabadságlevélből, így jobb helyet nem is találhattak volna az emlékműnek.

Térképen megnéztem a koordinátákat és kiderült, sokkal közelebb van mindkét emlékmű, mint gondoltam volna, így elindultam felderíteni a terepet.

Átvágtam egy nagy mezőn, majd egy nem várt akadályba ütköztem:

Vagyis nyavaja járta a helyi lábasjószágot, ezért szeptemberig fővesztés terhe mellett (a jószág már úgyis odavan) lehet csak itt átmenni.

A dolog azért jött jól, mert legalább átvágtam a Temze felé és ott is időztem csöppet, majd továbbmentem a Magna Chartához.

Innen már csak egy köpés a JFK emlékmű, ami konkrétan amerikai felségterület, mert az angolok adtak némi helyet neki.

És a nap nem múlt el feleslegesen, mert este ezzel foglalatoskodtam:

(A történelmi hitelesség kedvéért megemlíteném, hogy ez még múlt szombaton volt, így az almáspite már a múlté.)

Régi terv 1. - kipipálva

Ugye emlékeztek még a nemrégiben linkelt műholdképre a Ferkákról? Szombaton nyakamba akasztottam a fényképezőgépet és nekivágtam megnézni a kollekciót. Nem mondom, hogy azóta több Ferrárit tudok megkülönböztetni, de legalább nézelődtem egy csöppet. Amint a képeken is látszik, becsúszik egy-két Porsche, Bentley és Maserati is, gondolom duzzogva, de ezzel is foglalkoznak.

Ferrari szalon

Zsönev

Az előző kérdésem persze költői volt, a világ egyik, ha nem a legerősebben márkázott országáról beszélünk. Ezért is csaphattam le áldozatára leső impulzusvásárlóként a pénztárnál állva az előző pontban bemutatott Swiss Army Berry Mints cukorkára. Igen, a svejci címer miatt. Svájcinak talán svájci, de hogy mi köze a hadsereghez és a bogyókhoz, azt nem tudom, mindenestre nagyon elegáns fémdobozra tettem szert. Másik nagy beszerzésem legutóbbi (és egyben első) pár órás svájci tartózkodásom óta ért:


Tehát a lényeg, Genfben jártam. Rutintalan Svájc-járóként azt képzeltem, hogy ez egy soknyelvű, sokkultúrájú ország, ahol gyakorlatilag bármilyen európai nyelven megszólalhat az ember, nem lehet nagy bajban. Általánosítani nem tudok, mindenestre Genf nem ilyen. Talán jogilag nem, de sok egyéb szempontból Franciaország része. Miértis?

• A repülőn az angol mellett franciául mondják be a tudnivalókat.
• A genfi reptéren vannak a belföldi, a külföldi és a francia járatok. Utóbbiak külön megkülönböztető jelzést viselnek.
• Négy taxisból egy sem beszélt mást csak franciát.
• Étterem? Csak francia étlap, franciául beszélő pincérnő.
• A szállodából Franciaországot hívni belföldi hívásnak számít.
• stbstb.

Szerencsére azért olyan vészesen nem voltam elveszve. még az étlapról is ki tudtam választani a "Fondue aux herbes"-et, de mondjuk csevejbe már nem mertem volna bocsátkozni senkivel.

És akkor az üzleti vonatkozások. Mivel a kollégáim egy része Genfben dolgozik, ezért jónak láttak egy külön napot rámszánni, hogy belémtömjék mindazt a tudást, amivel ők is foglalkoznak. (Ők a brand team, magyarul marketingesek.) Egy másik napot pedig arra szántunk, hogy a jövőbeli dolgok mikéntjéről társalogjunk, hogyan tereljük mederbe az új fejlesztéseket. Meglehetősen intenzív napok voltak ezek, az első nap végén masszív fejfájással. Már besötétedett, mire neki tudtam indulni a városak, hogy körbenézzek, így nem tudtam különösebben izgalmas képeket csinálni. ráadásul este lévén már Genf nagy nevezetességét, a "Jet d'eau"-t sem láthattam közelről.

Ettől eltekintve azért volt látnivaló: valószínűleg az egyik legnagyobb órabolt/utca arány, Szent Péter székesegyház, duplacsuklós trolibusz, kedélyes óváros. Másnap még a szökőkutat is láthattam az irodából.

A sors különös fintorából visszafelé olcsóbb volt business class-on jönni, így igyekeztem én is kivenni a részemet a spórolásból. :-) A legjobb része a dolognak, hogy indulás után előmelegített gőzölgő törülközőket osztogatnak. A kaját porcelánban szolgálják fel rendes evőeszközükkel és ragaszkodnak hozzá, hogy a bor mellé még valami long drinket is kérjen az ember.

És miért panaszkodtam az "on business" miatt? Nem sok esély van arra, hogy csak úgy sétálgasson az ember egy ilyen helyen, taxival kell menni dolgozni, mert tömegközlekedés sem megy mindenhová és hajnali keléssel kell biztosítani, hogy értelmes időben kezdhessek tevékenykedni, mire odaérek. Azért persze az összkép pozitív. :-)

Külön felhívom a figyelmet a traktoros-kombájnos rajzfilmre, amit a TV-ben nyomtak. :-)

On business

Hosszú volt a hallgatás, két okom van rá: okítás és "travelling on business". A héten egy napot voltam dolgozni, szóval sok mindent kell bepótolni. Az első ok egy másfél napos prezentációs tréning, a másik pedig egy olyan üzleti út, ami általában az ember fejében van egy ilyennel kapcsolatban: vállalati American Express kártya, repkedés, taxizás, hotelezés, nem-tudni-hol-ébredés.

És hol jártam? Az alábbi homályos kép ad némi támpontot. Részletek hamarosan!

Chertsey Camera Club

Valahogy kimaradt az eddigi szórásból, hogy hírt adjak egy szabadidős tevékenységemről. Túrtam az internetet, hogy találjak valami fotósklub-félét, ahol lehet valamit tanulni is. Találtam valamit, ami még nem az igazi, de kezdetnek megteszi: ez a Chertsey Camera Club. Előnye, hogy nincs messze, kb. 20 perc háztól-házig egy rövid vonatutat is beleszámítva. Azért nem az igazi, mert a találkozók nagy részét előadások teszik ki, viszonylag kevés interkacióval, csak a magyar srác az egyetlen, aki néha beleszól és kérdéssel szakítja félbe az előadót. Az átlagéletkor nagyjából megegyezik a klub életkorával (1949-ben alpították). Az az örvendetes ebben , hogy az előadást nem csak a kérdések, hanem szünet is megszakítja, ennek pedig elengedhetetlen kelléke a tea és a süti. A találkozások kéthetente vannak, negyedévente egy kirándulással tarkítva. Időről-időre házi kiállításokat is szerveznek, ahová gyakorlott ítészt hívnak zsűrinek. A következő alkalomra még meg kell tanulnom, hogyan kell képet paszpartúrázni, mert csak úgy lehet megjelenni.

Brighton egy tavaszias februári napon

Mivel eleve béreltem autót erre a hétvégére rokonlátogatás ürügyén, vasárnapra autós szabadprogramot terveztem. Mivel januárban a sokéves átlagot meghaladó napsütés volt és ez a tendencia áthúzódik februárra is, biztos voltam benne, hogy tengert akarok látni. Erre a legkézenfekvőbb megoldás Brighton, nincs is túl messze és egy-két ihletett pillanatban egy mediterrán város képét mutatja. Nem elfeledkezve a csodás Royal Pavilion-ról, amit egy félig-meddig őrült király, IV. György Kelet-szeretetének köszönhetünk.
Holland lakótársam is csatlakozott hozzám a túrára, magához vette CD-gyűjteményének becses darabjait Janis Joplinnal, Nina Hagennel és Eric Claptonnal és nekivágtunk a drive-nak.

Brighton

Igazi lötyögős-napozós idő volt, kávézgattunk, nézelődtünk, majd hazajöttünk. Semmi különös, de valahogy mégis.

Life in cold blood

Aki legalább a penészgombák szintjén érdeklődik az élővilág dolgai iránt, az biztos, hogy találkozott már David Attenborough munkásságának valamilyen szeletével. Szakmai szempontból nem tudom megítélni mennyire alapos vagy korrekt amit csinál, mindenesetre elég impresszív módon tárja elénk a madárkák, bogárkák, növények, húsevők mindennapi életét. Most ismét kiszemelt magának egy újabb csapatot, a hüllöket. Két hete indult a BBC 1-en a "Life in cold blood" sorozat, az általam látott egy rész lenyűgöző volt. Integető békák, sétáló halak, bőr alatt élő ebihalak mutatkoznak be gyönyörű felvételeken.

A következő rész fél óra múlva lesz a TV-ben a gyíkokról, bekészítem magam a bődíványra. Az első részt sajnos nem láttam, de majd holnap azt is pótolom. A BBC ugyanis van olyan kedves és hét napra visszamenőleg bármelyik műsorát le lehet tölteni és meg lehet nézni pár napig. Nem tudom, otthonról működik a dolog, tegyetek egy próbát, hátha van más érdekes is.

Na mit ittunk?

Tegnap csaptunk egy görbe estét a hollandussal. Meglátta, hogy vacsorához készülődöm, elől a pulykacafatok, a hagyma, a rizs. Előszöris megmutatta, hogyan kell tisztességesen felvágni a hagymát és kezelni a kést, hogy esélyem se legyen megvágni az ujjamat, majd előhúzott a ládafiából egy titkos indonéz szószt. Mire kettőt szólhattam volna, már előkerült egy üveg bor is, a serpenyő pedig meglehetősen bizalomgerjesztő illatokat eregetett. Míg készült a kaja, septiben megtanultam megkülönböztetni a badjak-ot és oelek-et, előbbi kicsit édesebb, utóbbi erősebb csilipempő.

Vacsi után pedig desszertnek az alábbi italt fogyasztottuk. Ki találja ki, mi volt ez?

Egy régi terv

Nem tudom felismehetőek-e a képen látható autók. Én mindenesetre képtelen vagyok őket megkülönböztetni egymástól.

Elvileg ennek a nagy múltú cégnek a remekeit lehet leginkább megfigyelni a parkolóban. Ami a kép érdekessége, hogy az épület mintegy 5 perc sétára található a lakóhelyemtől. Egyszer már el is indultam fényképezni egy verőfényes vasárnapon. Lőállásba helyezkedtem, majd az exponálógomb lenyomására semmi válasz nem érkezett. Otthon hagytam a memóriakártyát... Ezen a hétvégén sem valószínű, hogy eljutok, mert most nagyobb terveim vannak.

Egy kiállítás képei helyett

Szombaton eredetileg a kínai cseréphadsereget szándékoztam meglátogatni a British Museumban, de mint kiderült, a dolog nem ilyen egyszerű. Nagy az érdeklődés, csak előre foglalt jeggyel érdemes odamenni, ezért alternatív programot szőttem. Most volt 7-én a kínai újév és ebből az alkalomból ünnepi díszbe öltöztették a londoni kínai negyedet. Volt apró petárdaeső, dobolás, lampionfelhő, 100 napos tojás, meg mi szem-szájnak ingere. Itt vannak a képek, majd igyekszem feliratozni is őket.

Világos? Megmondja a ködszám!

Múlt héten voltam egy írásbeli kommunikációs képzésen, ami elég hasznosnak bizonyult. Megismertem például egy igen érdekes mérőszámot, a Gunning Fox Indexet, amit a szöveg érthetőségének mérésére találtak ki. Nézzük csak a lényegét:

Forrás: Wikipedia

Komplex szavakon a három szótagnál hosszabbakat kell érteni, ami nem feltétlenül jelent értelmezési nehézséget, inkább csak lassítja az olvasást. Az átlagos, mindenkinek szóló szöveget nagyjából 10-es GFI-re lövik be, de lehetőleg 12 alatt tartják. Azt mondják az okosok, hogy igen erősen korrelál ez a szám az oktatásban eltöltött évekkel, amit sajnos meggyőzően bizonyítottam egy korábban megírt szövegen. Éppen ezért nem meglepő, hogy a különböző újságokhoz műfajuknak megfelelő GFI tartozik.
Mielőtt mindenki rohanna szöveget ellenőrizni a fellelhető internetes eszközökön, azért felhívnám a figyelmet két dologra. Egyrészt a különböző kalkulátorok egészen elképesztő mértékben tudnak különbözni, másrészt az általam eddig látottak nem bírkóznak meg az ékezetes betűkkel. Ha találtok egy jól használhatót, ne tartsátok magatokban.
Nagyon foglalkoztat engem ez a dolog, elég kacifántos mondatokat tudok néha fabrikálni. Szerintem mindenkinek hasznos lehet, aki bármit ír másoknak.
Ilyen cuccot akarok a Wordbe!

Átköltöztem

Először is elnézést a kihagyásért, költözködtem a hétvégén, meg minden. Az élményeket meg szépen lassan feldolgozom.
Elég jó az új hely, még nagyobb is a szoba, mint gondoltam volna, látható helyen például már egy doboz sincs. :-) Még kell egy csöppet rajta csinosítani, kitölteni a fehér falakat, de alapvetően jó lesz ez. Naptár, órák, fényképes kocka már a helyükön, tán még az útlevelet is kirakom, ha lesz hova.
Ma reggel kimértem, hogy 20 perc alatt az ajtótól gyalog elérek az asztalomig (a munkahelyen :-)), szóval a munkába járás sem vészes.
Andy, az ausztrál megérkezésemkor megemlítette, hogy kikkel (mikkel?) osztja meg a szobáját. Lelkesen bizonygatta, hogy a kígyóknak igenis van személyiségük. (Ebben eddig mindenesetre kételkedtem.) Ő hármat tart és nagyon elégedett velük. Engem még nem mutatott be nekik, de ami késik nem múlik. :-) Ilyenkor jól jönnek a gimnáziumi évek, amikoris boát sétáltattunk biológia órán, így az alapvető averziótól már szerencsésen megszabadultam. Csak arra figyeljek, mondta Andy, hogy ne a nekik szánt egérkéket vegyem ki a mélyhűtőből.
Az olaszt még nem is láttam eddig, lehet, hogy fogjul ejtették az étteremben.

A receptek kedvelőinek

Két sikeresnek látszó étel, amiről ugyan nicsen fotó, de alapanyagvásárlási és fogyasztási szokásaim jellegéből fakadóan hamarosan újra terítékre kerülnek.

A németes
Egy fél káposztát legyalultam, nagyobbik részét gyengén fonnyasztott hagymás alapra helyeztem, majd gadagon kapott római köményt, borsot és a kaland kedvéért szerecsendiót. Addig pároltam, amíg. A sütőben eközben zöldfűszeres kalbászok grilleződtek. A káposzta kisebb részéből lilahagyma, só és kevés olaj segítségével saláta készült. Egy óra alatt minden megvolt.

A vegetáriánus
Fogtam egy kisebb cukkinit, hosszában kettévágtam és csöppet megvajazva sót, borsot és szerecsendiót kapott a hasára, majd ment a grill alá. Némi elősütés után, mikorra megpuhult, kapott egy chevre-jellegű kecskesajt-takarót gazdagon szerecsendiózva. Köretnek egy fantáziátlan durum-spagetti volt véletlenszerű olajbogyó-csomósodásokkal. A kecskesajt valami hihetetlen finom, különösen a hétvégén vásárolt olivás kenyérrel karöltve. Ráadásul akciós a teszkóban!

A TV-ben

Hadd ajánljak figyelmetekbe 3,5 reklámot, ami mostanában megragadta a figyelmemet.


Stelláéktól nem állnak messze a jó ötletek, de ez ahhoz képest is nagyon ott van. Csodás zene, kedves tartalom.

Egy gyors képzavarral lépjünk tovább autós vizekre:


Úgy tűnik a németek is felnőnek a feladathoz, nem csak csavarokat meg lemezéleket tudnak mutogatni, hanem akár az érzelmekre is tudnak hatni.

De folytassuk csak:

Hát nem gyönyörű?

És a ráadás a végére:

A trükk a dologban az, hogy itt már lehet digitális TV-adásokat fogni, és a technológia egyik jellemzője, hogy a műsorokat feliratoztatni lehet. Ezt sok reklám készítője ki is használja és egy jó részüknél olvasni is lehet, amit mondanak. És ugye nem csak a hallássérülteknek jó ez, hanem pl. az angolul nem annyira értőknek. Hiszen ők is vásárolnak nemdebár.