Zsönev

Az előző kérdésem persze költői volt, a világ egyik, ha nem a legerősebben márkázott országáról beszélünk. Ezért is csaphattam le áldozatára leső impulzusvásárlóként a pénztárnál állva az előző pontban bemutatott Swiss Army Berry Mints cukorkára. Igen, a svejci címer miatt. Svájcinak talán svájci, de hogy mi köze a hadsereghez és a bogyókhoz, azt nem tudom, mindenestre nagyon elegáns fémdobozra tettem szert. Másik nagy beszerzésem legutóbbi (és egyben első) pár órás svájci tartózkodásom óta ért:


Tehát a lényeg, Genfben jártam. Rutintalan Svájc-járóként azt képzeltem, hogy ez egy soknyelvű, sokkultúrájú ország, ahol gyakorlatilag bármilyen európai nyelven megszólalhat az ember, nem lehet nagy bajban. Általánosítani nem tudok, mindenestre Genf nem ilyen. Talán jogilag nem, de sok egyéb szempontból Franciaország része. Miértis?

• A repülőn az angol mellett franciául mondják be a tudnivalókat.
• A genfi reptéren vannak a belföldi, a külföldi és a francia járatok. Utóbbiak külön megkülönböztető jelzést viselnek.
• Négy taxisból egy sem beszélt mást csak franciát.
• Étterem? Csak francia étlap, franciául beszélő pincérnő.
• A szállodából Franciaországot hívni belföldi hívásnak számít.
• stbstb.

Szerencsére azért olyan vészesen nem voltam elveszve. még az étlapról is ki tudtam választani a "Fondue aux herbes"-et, de mondjuk csevejbe már nem mertem volna bocsátkozni senkivel.

És akkor az üzleti vonatkozások. Mivel a kollégáim egy része Genfben dolgozik, ezért jónak láttak egy külön napot rámszánni, hogy belémtömjék mindazt a tudást, amivel ők is foglalkoznak. (Ők a brand team, magyarul marketingesek.) Egy másik napot pedig arra szántunk, hogy a jövőbeli dolgok mikéntjéről társalogjunk, hogyan tereljük mederbe az új fejlesztéseket. Meglehetősen intenzív napok voltak ezek, az első nap végén masszív fejfájással. Már besötétedett, mire neki tudtam indulni a városak, hogy körbenézzek, így nem tudtam különösebben izgalmas képeket csinálni. ráadásul este lévén már Genf nagy nevezetességét, a "Jet d'eau"-t sem láthattam közelről.

Ettől eltekintve azért volt látnivaló: valószínűleg az egyik legnagyobb órabolt/utca arány, Szent Péter székesegyház, duplacsuklós trolibusz, kedélyes óváros. Másnap még a szökőkutat is láthattam az irodából.

A sors különös fintorából visszafelé olcsóbb volt business class-on jönni, így igyekeztem én is kivenni a részemet a spórolásból. :-) A legjobb része a dolognak, hogy indulás után előmelegített gőzölgő törülközőket osztogatnak. A kaját porcelánban szolgálják fel rendes evőeszközükkel és ragaszkodnak hozzá, hogy a bor mellé még valami long drinket is kérjen az ember.

És miért panaszkodtam az "on business" miatt? Nem sok esély van arra, hogy csak úgy sétálgasson az ember egy ilyen helyen, taxival kell menni dolgozni, mert tömegközlekedés sem megy mindenhová és hajnali keléssel kell biztosítani, hogy értelmes időben kezdhessek tevékenykedni, mire odaérek. Azért persze az összkép pozitív. :-)

Külön felhívom a figyelmet a traktoros-kombájnos rajzfilmre, amit a TV-ben nyomtak. :-)