Nagyon príma volt...

...otthon lenni! Rövid volt az ottlét, néhány dolog nem fért bele, amit terveztem, de sokkal több igen. Még mindig nem használom következetesen az itthon-otthon-haza szavakat, de ez nem változtat azon a tényen, hogy azért még nem éreztem turistának magam. :-) A sok öröm mellett azok a reakciók is jól estek, amikor észre sem vettek, mert természetes részét képeztem a környezetnek.
A következő látogatás időpontja a jövő homályába vész. Amikor itt ünnep van, akkor drágák a jegyek, amikor meg nincs, a szabadsággal kell gazdálkodni. Utóbbit még csak most tanulom a kényelmes egyetemi lét után.

Windsor Great Park

Kedves szokásuk az angoloknak, hogy a Nagypénteket meghagyják szünnapnak a népeknek, így én is szabadon üthettem el a hazautazás előtti napot. Nagyon fenyegettek mindenféle esővel, de mivel még fél 12 körül is csak napsütés volt, kiengedtem a biciklit a karámjából és elindultam meglátogatni a Windsor Great Parkot.

Ez tényleg príma hely! Van egy hatalmas lovaspóló-pályájuk, lovasszoborból egy szakajtó és lovasösvények tömkelege. És lovak is vannak. :-) Az is meggyőző, ahogy a Windsori kastélytól elindul a "The Long Walk" elnevezésű fasor és végignyújtózik egész a parkig. Nézzétek meg a Google Maps-en!

Két példa az állatbarátságról

Nem tudom van-e még olyan ország, ahol vasárnap esti főműsoridőben kutyaszépségversenyt közvetít a TV. Mindenesetre itt legalább 2 órán keresztül kutyák pózoltak-sétáltak-rohangáltak és a műsorvezetők csak nem fogytak ki a jelzőkből. Szakértők rajzolgattak a képernyőre, melyik kutyát miért szeressük, mint a fociközvetítéseken.
Az egyik versenyszám pl. az agility, ahol mindenféle akadályokat kell megfelelő sorrendben teljesítenie a jószágnak. Például így:


Volt egy háromlábú eb is ebben az agilityben, akiről elmondta a gazdája, hogy sokkal jobban nyomja az ipart, mióta elvesztette a lábát, mert ügyesebben egyensúlyoz.

A másik egy sajtóhír a közelünkből. (Erika, nem neked való!)

"Baleset miatt állt a vasúti közlekedés Egham és Virgina Water között hajnali 1 és 4 óra között, miután a Prune Hill-i vasúti átjáróban a Londonból Southamptonba közlekedő éjszakai vonat két lovat gázolt el. A járműben jelentős károk keletkeztek. Az RSPCA helyszínre kiérkező munkatársai hiába küzdöttek az egyik ló életéért, már nem tudták megmenteni. A másikat elszállították kezelésre."

RSPCA= Királyi Társaság az Állatkínzás Megelőzéséért, az otthon is fogható Animal Planet csatornán is van műsoruk.

Csúf idő vala

A hétvége elég passzívan telt. Szombaton átmentünk a D-vel, a hollanddal Stainesbe, hogy beszerezzük az itt nem kapható dolgokat. (Mindenki így hívja, mert valami kimondhatatlan neve van...) Vettem például egy készlet sárhányót és hátsó lámpát a cangára. Kár, hogy olyan randa idő volt, hogy kimozdulni nemigen lehetett, így kiegészítő tevékenységként elkezdtem felfedezni az online aukciók szépségeit. Vettem is egy-két dolgot, amiket ha megkapok, majd bemutatok.

De nézzétek csak, ugyan nincs autónk, de járműnek nem vagyunk híján.

Szegény bicikli meg hiába kapott új fukszot, csak vágyakozik kifelé.

Kicsit jobb idő lesz, akkor kimerészkedek és csinálok kinti képeket is. Csak az a baj, mire hazértem és ettem, addigra már nagyjából sötét van. Nem baj, már csak két hét, és egy órával tovább lesz világ.

Senki sem gyanakodott...

...hogy mit keresek a British Airways honlapján? Aki igen, az jogosan tette. :-) Befoglaltam ugyanis egy hazautat Húsvétra, hogy végre ehessek túróstésztát és lássak egy-két ismerős arcot. Mivel mindenki ekkor kel útra, én csak szombaton teszem, és szerdán jövök vissza. Akivel tudok, majd egyeztetek, de kedden valószínűleg ebédtájban az egyetemen leszek, szóval aki arra jár, azzal találkozhatunk.
Eddig nem volt honvágyam, de azért jó lesz pár napot otthon tölteni.

Carbon footprint, avagy hogy állunk a környezetvédelemmel

Hagy adok egy egy gyors áttekintést a mindennapi környezetvédelem aktuális állapotáról ideát. A kép meglehetősen vegyes, legalábbis amivel én találkozom.

• Autók: Látni jópár Toyota Priust, meg egy-két Lexus LS600hL-t. Utóbbi meglehetősen ijesztő, ahogy kéttonnás tömegével szinte hangtalanul csusszan el mellettem. Genfben volt szerencsém ülni egy Prius taxiban, az sem semmi, ahogy kb. véletlenszerűen indul el és áll le a motorja menet közben.


• A sokat szídott és imádott londoni polgármester, Ken Livingstone épp most jelentette be, hogy a városháza dolgozóinak ezentúl a rövidtávú belföldi és külföldi (!) repülőutakat vonatozásra kell felcserélniük, hogy csökkentsék az ökológiai lábnyomukat. Nem titkolt céljuk, hogy a City dolgozóinak példát mutassanak és átültessék őket vonatra, ha Párizsba, Brüsszelbe vagy Amszterdamba mennek.
  Szép ellentmodás ugyanakkor, hogy az Eurostar régi pályaudvara üresen kong a Waterloo-n, mióta tavaly novemberben a vonatok átköltöztek a St. Pancras-hoz. Jelenleg a Department for Transport kezében a döntés, hogy mit kezdjenek vele. Ahhoz, hogy a commuter train-ek is használhassák, adjusztálni kéne a peronmagasságon, amit sokmillió fontra becsülnek.


• Eghamben nincs olyan szigorú szelektív hulladékgyűjtés, mint pl. a németeknél, de a papírt és az üveget azér csak-csak összeszedik külön. Más városokban az utcán is vannak különböző színű bugyrok.


• A munkahelyemen is vegyes a kép. Általában van egy külön szemetes az újrafeldolgozható anyagoknak, ahová ömlesztve kerülhet papír, műanyagpohár és egyéb bedarálható dolgok. A teafilter szigorúan a másik szemetesbe megy, hiszen legalább 3 különböző anyagot tartalmaz. Szegény németek hogy oldják ezt meg?? (Konkrét olvasó levél egy német újságban...)
  Vannak olyan osztályok, ahol a Health&Safety ellenőrzés kiterjed a szemetesek tartalmára is. A H&S megér majd egy külön beszélgetést...


• Ha repülöjegyet vesz az ember, külön fizethet azért, hogy kompenzálja a repülőútja által képződött ökológiai lábnyomot. A pénzt az ENSZ kapja.

Szóval a mindennapi életben azért nem érzem azt a szigorúságot, hogy még otthon is 4 szemetest tart az ember, de azért tényleg igyekeznek. A céges divatnak megfelelően én is odabiggyesztem az automatikus aláírásba a következő üzenetet:

P Think of the environment; please don't print this e-mail unless you really need to.

Azért azt el kell mondanom, hogy ezt a mondatot is egy kinyomtatott e-mailből olvasták fel nekünk...

(Bevallom, kicsit összezavarodtam a carbon és az ecological footprint kifejezések használatában. Ha valaki tudna mondani a carbon footprintre egy használható magyar fordítást, azt megköszönném.)

Így nem lehet showbusiness-t csinálni!

Igaza van Dávidnak, nem lehet csak betűkkel lefesteni az állapotokat, ezért gyorsan körbenéztem, mivel lehetne illusztrálni a sárhányó hiányát. A nadrágot ugyan azon frissiben kimostam, de azért találtam valamit, nézzétek csak:Ugye egyértelműen felismerhető, hogyan jár az, akinek nincs mudguard-ja.

Kénytelen vagyok viszont ebben a posztban megemlíteni, hogy ma végre eljutottam úszni a szomszéd városba, mivel ehhez nincs illusztrációm. Végülis 3 quid-et fizettem a belépőért egy kb. huszonméteres medencéért, amihez elvileg szauna is jár, ha működik. (Ma nem tette.) Ha azt vesszük, milyen "bitangerős" a forint két évvel ezelőtthöz képest, kijön, hogy otthon is ugyanennyit fizetnék a szigeten, igaz 50-es medencéért. Magyarán azért nincs ok panaszra. A tájékozottság kedvéért hamarosan áttekintjük az itteni árakat, amik innen is, onnan is okozhatnak meglepetést.

Barn bike

Van egy olyan fogalom az autós közéletben, amire Dávid már utalt egy korábbi poszt kapcsán, ez a barn car. A dolog arra utal, hogy egy szerencsés kezű felfedező felfeszít egy lakatot egy elhagyott pajtán és értékes autó(k)ra talál.
Ezt tettem én is, amikor megszabadultam a régi ágyamtól és hátravittem a kamrába. Ott figyelt egy canga. Egy olyan montenbájk-féle. Első ránézésre minden rendben volt vele, már csak ki kellett nyomoznom, kié. Az ausztrál úgy emlékszik, hogy az övé, de biztosra nem mondaná, a holland úgy tudja, hogy egy régen itt lakott diáké. (Az olaszt még mindig nem láttam.) Mivel egybehangzóan azt állították, hogy nosza rajta, használjam, ezért nekifogtam a feltámasztásának. A legnagyobb kihívás a kerekek felpumpálása volt. Hiába vettem neki egy pumpát, azzal csak tessék-lássék módon tudtam életet lehelni belé, ráülni még nem lehetett. Szerencsére nincs olyan messze egy benzinkút, így eltoltam odáig, és pinty alatt megoldódott a probléma.
Otthon persze jól bekészültem a túrára: fényképező, térkép, műzliszelet, majd ha visszajövök a pumpálásból, csak felkapom és viszem a dolgokat. Namost olyan nagy boldogsággal töltött el a gurulás képessége (közben a Nap is kisütött), hogy megfeledkezve korábbi tervemről, már úton is voltam Thorpe és Virgina Water felé a Surrey Cycleway-en. Tündéri helyeken jártam, láttam pl. egy pónit, ami kisebb volt a biciklinél. :-) A fényképező persze otthon pihent. Nade most azért nem terveztem nagyot, mert csak kipróbáltam a verdát, így egy óra múltán hazatértem. Minden klappol, csak egy sárvédő-készletet kell beszereznem, aminek hiányában még a szemüvegem is saras lett.

Régi terv 2. - Ez is megvan

Korábban említettem, hogy Egham történelmi jelentőségű hely, ugyanis itt írták alá annak idején a Magna Chartát. Olyannyira fontosnak tartják a helyet, hogy amikor J.F. Kennedyt meggyilkolták, az angol parlament ezt ahelyet szemelte ki egy Kennedy-emlékmű felállítására. Az indoklás szerint az amerikai szabdságeszme és az emberi alapjogok közvetlenül származtathatóak a Nagy Szabadságlevélből, így jobb helyet nem is találhattak volna az emlékműnek.

Térképen megnéztem a koordinátákat és kiderült, sokkal közelebb van mindkét emlékmű, mint gondoltam volna, így elindultam felderíteni a terepet.

Átvágtam egy nagy mezőn, majd egy nem várt akadályba ütköztem:

Vagyis nyavaja járta a helyi lábasjószágot, ezért szeptemberig fővesztés terhe mellett (a jószág már úgyis odavan) lehet csak itt átmenni.

A dolog azért jött jól, mert legalább átvágtam a Temze felé és ott is időztem csöppet, majd továbbmentem a Magna Chartához.

Innen már csak egy köpés a JFK emlékmű, ami konkrétan amerikai felségterület, mert az angolok adtak némi helyet neki.

És a nap nem múlt el feleslegesen, mert este ezzel foglalatoskodtam:

(A történelmi hitelesség kedvéért megemlíteném, hogy ez még múlt szombaton volt, így az almáspite már a múlté.)

Régi terv 1. - kipipálva

Ugye emlékeztek még a nemrégiben linkelt műholdképre a Ferkákról? Szombaton nyakamba akasztottam a fényképezőgépet és nekivágtam megnézni a kollekciót. Nem mondom, hogy azóta több Ferrárit tudok megkülönböztetni, de legalább nézelődtem egy csöppet. Amint a képeken is látszik, becsúszik egy-két Porsche, Bentley és Maserati is, gondolom duzzogva, de ezzel is foglalkoznak.

Ferrari szalon

Zsönev

Az előző kérdésem persze költői volt, a világ egyik, ha nem a legerősebben márkázott országáról beszélünk. Ezért is csaphattam le áldozatára leső impulzusvásárlóként a pénztárnál állva az előző pontban bemutatott Swiss Army Berry Mints cukorkára. Igen, a svejci címer miatt. Svájcinak talán svájci, de hogy mi köze a hadsereghez és a bogyókhoz, azt nem tudom, mindenestre nagyon elegáns fémdobozra tettem szert. Másik nagy beszerzésem legutóbbi (és egyben első) pár órás svájci tartózkodásom óta ért:


Tehát a lényeg, Genfben jártam. Rutintalan Svájc-járóként azt képzeltem, hogy ez egy soknyelvű, sokkultúrájú ország, ahol gyakorlatilag bármilyen európai nyelven megszólalhat az ember, nem lehet nagy bajban. Általánosítani nem tudok, mindenestre Genf nem ilyen. Talán jogilag nem, de sok egyéb szempontból Franciaország része. Miértis?

• A repülőn az angol mellett franciául mondják be a tudnivalókat.
• A genfi reptéren vannak a belföldi, a külföldi és a francia járatok. Utóbbiak külön megkülönböztető jelzést viselnek.
• Négy taxisból egy sem beszélt mást csak franciát.
• Étterem? Csak francia étlap, franciául beszélő pincérnő.
• A szállodából Franciaországot hívni belföldi hívásnak számít.
• stbstb.

Szerencsére azért olyan vészesen nem voltam elveszve. még az étlapról is ki tudtam választani a "Fondue aux herbes"-et, de mondjuk csevejbe már nem mertem volna bocsátkozni senkivel.

És akkor az üzleti vonatkozások. Mivel a kollégáim egy része Genfben dolgozik, ezért jónak láttak egy külön napot rámszánni, hogy belémtömjék mindazt a tudást, amivel ők is foglalkoznak. (Ők a brand team, magyarul marketingesek.) Egy másik napot pedig arra szántunk, hogy a jövőbeli dolgok mikéntjéről társalogjunk, hogyan tereljük mederbe az új fejlesztéseket. Meglehetősen intenzív napok voltak ezek, az első nap végén masszív fejfájással. Már besötétedett, mire neki tudtam indulni a városak, hogy körbenézzek, így nem tudtam különösebben izgalmas képeket csinálni. ráadásul este lévén már Genf nagy nevezetességét, a "Jet d'eau"-t sem láthattam közelről.

Ettől eltekintve azért volt látnivaló: valószínűleg az egyik legnagyobb órabolt/utca arány, Szent Péter székesegyház, duplacsuklós trolibusz, kedélyes óváros. Másnap még a szökőkutat is láthattam az irodából.

A sors különös fintorából visszafelé olcsóbb volt business class-on jönni, így igyekeztem én is kivenni a részemet a spórolásból. :-) A legjobb része a dolognak, hogy indulás után előmelegített gőzölgő törülközőket osztogatnak. A kaját porcelánban szolgálják fel rendes evőeszközükkel és ragaszkodnak hozzá, hogy a bor mellé még valami long drinket is kérjen az ember.

És miért panaszkodtam az "on business" miatt? Nem sok esély van arra, hogy csak úgy sétálgasson az ember egy ilyen helyen, taxival kell menni dolgozni, mert tömegközlekedés sem megy mindenhová és hajnali keléssel kell biztosítani, hogy értelmes időben kezdhessek tevékenykedni, mire odaérek. Azért persze az összkép pozitív. :-)

Külön felhívom a figyelmet a traktoros-kombájnos rajzfilmre, amit a TV-ben nyomtak. :-)