Gyászhír

Az alábbi gyászhír jelent meg a heti vállalati hírlevélben:

Sajnálattal tudatjuk, hogy az egyik hattyúnk az elmúlt hétvégén elpusztult,
a halál oka egyelőre ismeretlen.
A Hattyúmenhely az elhunyt állatot és párját elszállította. A Hattyúmenhely
boncolást tervez, de valószínűsítik, hogy belegabalyodott valamibe és fulladás
következtében halt meg. Az életben maradt hattyúnk új társát a következő
hetek folymán fogják neki bemutatni, majd az új pár visszatérhet hozzánk.
Folyamatosan tájékoztatjuk önöket a fejleményekről.

Gondnokság

Csak azért, hogy ellenőrizzétek a fordítást, íme ugyanez eredetiben:

It is with regret we inform you that one of our swans died over last
weekend – the cause of death is not yet known.
The swan sanctuary has collected both the dead swan and its partner this week.
The Swan Sanctuary plan to do a post mortem, but it is thought he became entangled and died as a result of asphyxiation. New mate will be introduced to our swan over the next few weeks and then the new pair returned to us.
We will keep you updated.

Site Operations Team

Háttér: A munkahelyem bejáratánál van egy kis tavacska, amelyben két hattyú lakott ezidáig. Nagyon jól érezték magukat ott, hiszen elrepülni nem tudtak, lévén meg volt csonkítva a szárnyuk.

Kultúrális háttér az egész hattyúkérdéshez: A 12. század óta az összes jelöletlen hattyú az Egyesült Királyság uralkodójának tulajdonát képezi. Ennek oka, hogy akkoriban előszeretettel fogyasztották el ezeket a madarakat, amelyet a király nyilván nem nézett jó szemmel, és tudni akarta, mennyi is az annyi. Ezért azóta rendszeresen megszámlálják a hattyakat az ún. "Swan upping" keretében.

Kollégám, Will kiegészítése mindehhez: Egyik komájának tóparti háza volt, amelyben lakott egy igen agresszív hattyú. (Nem nevetni, egy ilyen dög simán képes eltörni egy ember karját!) A koma mivel a tápláléklánc csúcsán volt, egyszerűen levágta a jószágot és megette. Elmondása szerint a húsa olyan volt, mint a jelleme, kemény és összeférhetetlen. A történet arról már nem szól, hogy az állat meg volt-e jelölve.

Hattyúknak szóló híreinket hallották.

Olasz napok

Régen volt gasztronómia, ideje ezt a vonalat is erősíteni. Receptajánlat következik, ami az életem egyik legcsodásabb olasz vacsorájához kötődik. Persze az én változatom azért nem érte még el azt a művészi magasságot, amit a positano-i mesterkezek alkottak, de egy 4-est kaphatna az 5-ből. Előre bocsátom, hogy vannak ennél kifinomultabb változatok is, de nyilván azokat hosszabb ideig is tart elkészíteni. Ez kb. 40 perc alatt van meg.

Tehát a mai menü: Melanzane al parmigiano, Insalta Caprese-vel körítve

Hozzávalók: 1 közepes padlizsán, 2 paradicsomkonzerv (darabos, nem püré), 1 kis darab (kb. 12-15 dkg) mozzarella, kb. 5 dkg frissen reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, bazsalikom, rozmaring, olíva olaj
(Én ezt a mennyiséget 2 vacsora alatt fogyasztottam el.)

A padlizsánt hosszában felszeleteljük, sózzuk, borsozzuk, olíva olajjal megspricceljük és viszonylag magas hőmérsékleten barnára grillezzük mindkét oldalán, vigyázva, hogy meg ne égjen. (Gondolom a grill serpenyős pirítással is helyettesíthető.) Eközben kikeverjük a paradicsomot a fűszerekkel, apróra vágott fokhagymával és a parmezán egy részével, valamint felszeleteljük a mozzarellát. Amint kész a padlizsán, a paradicsom felét egy tűzálló tál aljára öntjük és ráfektetjük a padlizsánszeleteket. Ráborítjuk a maradék paradicsomot, ráfektetjük a mozzarella szeleteket és rászórjuk a maradék parmezánt. Amint kész, mehet a sütőbe kb. 15-20 percre, ha van grillünk, a végén gyengéden rápirítunk, de ne annyira, hogy megbántsuk.

Míg sül, elkészítjük az Insalata Caprese-t

Hozzávalók: 2 közepes paradicsom, kb. 7 dkg mozzarella, frissen vágott bazsalikom, balzsamecet (az eredeti recept olíva olajjal készül, de szerintem így jobb)

A paradicsomot és a mozzarellát felkarikázzuk, a bazsalikomot apróra vágjuk. Fogunk egy tányért és a paradicsomokat illetve a mozzarellákat szépen egymásra fektetve, némileg egymást átfedve elterítjük. Az egészet sózzuk, borsozzuk, a szeletek közé tömködjük a bazsalikomot. Végül az egészet meglocsoljuk balzsamecettel. Persze nem muszáj rétegezni, a jobb ízek érdekében az egészet össze is keverhetjük.

Még van kb. 5-10 percünk, míg elkészül a padlizsán, addig megterítünk.

Jó étvágyat!

Snowdonia

Azért, hogy ne csak benzingőzös és szénporos bejegyzések legyenek, most következzen egy kis természet. A Red Bus Trips most Észak-Wales felé vette útját, így ott volt a helyem a fedélzeten. Ami némileg érdekessé tette a készülődést, az Wales híre volt. Reprezentatívnak korántsem mondható felmérésem a következő párbeszédeket váltotta ki, mindőn megemlítettem walesi utazásom szándékát:

- Hová mész a hétvégén?
- Walesbe.
- ... Jó... de minek?
- Kirándulni.
- Ja, akkor jó.

vagy:

- Hová mész a hétvégén?
- Walesbe.
- Vigyázz magadra, sok ott a bajkeverő.

Walesiekkel nem beszéltem annyit, hogy kiderüljön vajon ők is ekkora kedvvel utaznak-e Angliába, mindenestre el tudom képzelni, hogy I. Eduárd óta nem különösebben repesnek az angolokért.
Ami számomra új volt, az a walesi nyelv széleskörű használata. Azt gondoltam eddig, hogy olyasmi, mint a korzikai nyelv: használgatják a kétnyelvű táblákon, tanítgatják az iskolában, de különösebben nem él. Tehát a lényeg: van rádió- és TV-adás, még a feliratok az utakon is kétnyelvűek, a rendőrautókat "HEDDLU"-nak becézik és konkrétan beszélgetnek is emberek walesiül. (Valószínűleg azért Korzikán is élőbb a helyi nyelv, mint amennyire én tapasztaltam.) Számomra meglehetősen idegenül hangzott az egész, nem értettem belőle egy szót sem, de lehet csak az eltérő kiejtés miatt.

A vidék első rénézésre hasonlít Skóciára a sok báránnyal és a látványos hegyekkel, de ami kissé Wales felé billenti a mérleg nyelvét, hogy itt konkrétan vannak fák, sőt kisebb erdők is. Szerb Antal kissé sötétebb helynek festette le a Pendragon-legendában, mint amennyire rövid tartózkodásomból következtetni engednék, de lehet hogy egy hosszabb út alatt a hegyek-völgyek megteszik a hatásukat.

A szombat nagy része az utazásra ment el, de azért két érdekesség mág belefért a délutánba. Az egyik az Egyesült Királyság leghosszabb nevű települése, Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch, ami walesiül egy tökéletesen értelmes kifejezés. ("St Mary's church in the hollow of the white hazel near to the rapid whirlpool and the church of St Tysilio of the red cave".) A helyiek készségesen kiejtik minden turistának.
A másik izgalmatosság a Caernarfoni vár volt, ahol újabban a walesi hercegeket szokták beiktatni, itt kapott a fejére koronát Károly herceg is.

Másnap a Snowdon peak-et tűztük ki célul, amit végül nagy boldogságban sikerült is megmászni. Az idő egészen a csúcs közvetlen közeléig tökéletes volt, a csúcs előtti nyeregből még a tengert is lehetett látni. A csúcshoz egy kis fogakerekeű is fel szokott pöfögni, de most épp felújítás alatt állt az állomás, így szerencsére kevesebb ember volt a csúcson. Ez azzal az előnnyel járt, hogy már 3-4 perc várakozás után oda lehett lépni a csúcskőhöz a sok embertől.


Made with Slideshow Embed Tool

Meglehetősen látványos vidék ez, elég jó idő volt ahhoz, hogy messzire ellássunk. Közben a középső állomásra azért nagy lelkesen másztak fel a vonatok, néha 3 kocogott egymás után, ami vonatbarát lelkemet nagy boldogsággal töltötte el.

A hosszú nélkülözés után végre jutott tiszességes hegymászás is, szóval tényleg ideális hétvége volt. A következőre már nem kell ilyen sokat várni, augusztus végén a Lake District lesz az uticél.

Portsmouth, avagy a Gőz dícsérete

Alig vagyok 3 hónappal lemardva evvel a bejegyzéssel, de a képek még nem romlottak meg, szóval akár a múlt hétvége is lehetett volna.
Ami a városba csábított azon a hétvégén azok nemcsak Portsmouth messze földön híres outletjei voltak, hanem a "Celebration of Steam" fesztivál a régi kikötőben. Említettem már korábban, hogy az angolok nagy becsben tartják a régi gépeiket, így meglehetősen ígéretes programnak néztünk elébe, hiszen az egész program arról szólt, hogy kiszabadítják garázsaikból a régi gőzgépeket és szabadon eresztik őket.
A gépek derékhada abból a korból származott, amikor a gőzhajtás még egy racionális alternatíva volt a benzin- és dízelmotor, illetve az elektromos hajtás mellett, így meglehetősen széles volt a választék. Traktorok, teherautók, autók, daruk, tűzöltőkocsik voltak a mezőnyben, néhány koridegen, utángyártott kiskocsival egyetemben. Ha jól megnézitek a képeket és visszaemlékeztek a rendszámos bejegyzésre még a korukat is meg lehet állapítani.


Made with Slideshow Embed Tool

Van valami tiszteletreméltő abban, ahogy ezek a gépek közlekednek. 80-90 éves koruk ellenére a legtöbb igen szép állapotban van és noha kicsit asztmásan, de nagy örömmmel szuszognak-pöfögnek és virgoncan tülkölnek gőzsípjaikkal. És ami igazán hozzátesz a "velünk élő történelemhez", hogy egy-két kivételtől eltekintve mindegyik alkalmas a közúti közlekedésre, amit a biztosítási matricáik tanusítanak!
Nem nagyon volt most alkalom a tengerészeti múzeum minden kincsét felfedezni, pl. kimaradt Nelson admirális hajója az HMS Victory, illetve az iszapágyból kiemelt Mary Rose, amit folyamatos párában kell tartani. Helyettük hajóútra indultam a kikötőbe, hiszem Portsmouth élő haditengerészeti támaszpont, ami otthont ad pl. a Falkland-szigeteket is megjárt HMS Invincible anyahajónak is. Ez azért is nevezetes, mert András herceg ezen a gályán szolgált a háborúban.

Az időközben előbújó Nap arra is lehetőséget adott, hogy felmenjek Portsmouth másik nevezetességére, a Spinnaker-toronyba. A legizgalmasabb benne, hogy az első látogatószinten van egy üveglap, amire ráálva alátekinthetünk a kb. 150 m-es mélységbe. Meglehetősen ijesztő látvány. :-)

Az outletekre nem sok idő maradt most, de biztos járok majd még erre.

Mielőtt kiszáradna...

...az internet eme parlagon hagyottnak látszó szeglete, gyorsan megöntözöm néhány szóval és képpel.
Nagy örömömre sokatokkal tudtam találkozni az otthon töltött pár nap alatt! Igaz, kikapcsolódásnak nem lehetett nevezni, mert sokkal feszesebb volt a programom, mint a munkahelyemen, de hát nincs miért panaszkodni, én akartam. :-) Mindenesetre nagyon jól éreztem magam otthon, míg az angolokat eső áztatta, én változatos vízpartok közelében változatos emberekkel tölthettem az időt, szóval volt öröm és boldogság.
Most ismét vissza a munkába, de megint van mire előretekinteni, szeptemberben lesz lehetőség egy bő hetes nyaralásra is. Valószíűleg az sem lesz az a heverészős fajta, de jónak ígérkezik. Addig pedig lassacskán feldolgozom az elmúlt idők történéseit.
Maradjanak velünk!