Valahogy kimaradt az eddigi szórásból, hogy hírt adjak egy szabadidős tevékenységemről. Túrtam az internetet, hogy találjak valami fotósklub-félét, ahol lehet valamit tanulni is. Találtam valamit, ami még nem az igazi, de kezdetnek megteszi: ez a Chertsey Camera Club. Előnye, hogy nincs messze, kb. 20 perc háztól-házig egy rövid vonatutat is beleszámítva. Azért nem az igazi, mert a találkozók nagy részét előadások teszik ki, viszonylag kevés interkacióval, csak a magyar srác az egyetlen, aki néha beleszól és kérdéssel szakítja félbe az előadót. Az átlagéletkor nagyjából megegyezik a klub életkorával (1949-ben alpították). Az az örvendetes ebben , hogy az előadást nem csak a kérdések, hanem szünet is megszakítja, ennek pedig elengedhetetlen kelléke a tea és a süti. A találkozások kéthetente vannak, negyedévente egy kirándulással tarkítva. Időről-időre házi kiállításokat is szerveznek, ahová gyakorlott ítészt hívnak zsűrinek. A következő alkalomra még meg kell tanulnom, hogyan kell képet paszpartúrázni, mert csak úgy lehet megjelenni.
Mivel eleve béreltem autót erre a hétvégére rokonlátogatás ürügyén, vasárnapra autós szabadprogramot terveztem. Mivel januárban a sokéves átlagot meghaladó napsütés volt és ez a tendencia áthúzódik februárra is, biztos voltam benne, hogy tengert akarok látni. Erre a legkézenfekvőbb megoldás Brighton, nincs is túl messze és egy-két ihletett pillanatban egy mediterrán város képét mutatja. Nem elfeledkezve a csodás Royal Pavilion-ról, amit egy félig-meddig őrült király, IV. György Kelet-szeretetének köszönhetünk.
Holland lakótársam is csatlakozott hozzám a túrára, magához vette CD-gyűjteményének becses darabjait Janis Joplinnal, Nina Hagennel és Eric Claptonnal és nekivágtunk a drive-nak.
 |
| Brighton |
A következő rész fél óra múlva lesz a TV-ben a gyíkokról, bekészítem magam a bődíványra. Az első részt sajnos nem láttam, de majd holnap azt is pótolom. A BBC ugyanis van olyan kedves és hét napra visszamenőleg bármelyik műsorát le lehet tölteni és meg lehet nézni pár napig. Nem tudom, otthonról működik a dolog, tegyetek egy próbát, hátha van más érdekes is.
Nem tudom felismehetőek-e a képen látható autók. Én mindenesetre képtelen vagyok őket megkülönböztetni egymástól.
Elvileg ennek a nagy múltú cégnek a remekeit lehet leginkább megfigyelni a parkolóban. Ami a kép érdekessége, hogy az épület mintegy 5 perc sétára található a lakóhelyemtől. Egyszer már el is indultam fényképezni egy verőfényes vasárnapon. Lőállásba helyezkedtem, majd az exponálógomb lenyomására semmi válasz nem érkezett. Otthon hagytam a memóriakártyát... Ezen a hétvégén sem valószínű, hogy eljutok, mert most nagyobb terveim vannak.
Szombaton eredetileg a kínai cseréphadsereget szándékoztam meglátogatni a British Museumban, de mint kiderült, a dolog nem ilyen egyszerű. Nagy az érdeklődés, csak előre foglalt jeggyel érdemes odamenni, ezért alternatív programot szőttem. Most volt 7-én a kínai újév és ebből az alkalomból ünnepi díszbe öltöztették a londoni kínai negyedet. Volt apró petárdaeső, dobolás, lampionfelhő, 100 napos tojás, meg mi szem-szájnak ingere. Itt vannak a képek, majd igyekszem feliratozni is őket.
Először is elnézést a kihagyásért, költözködtem a hétvégén, meg minden. Az élményeket meg szépen lassan feldolgozom.
Elég jó az új hely, még nagyobb is a szoba, mint gondoltam volna, látható helyen például már egy doboz sincs. :-) Még kell egy csöppet rajta csinosítani, kitölteni a fehér falakat, de alapvetően jó lesz ez. Naptár, órák, fényképes kocka már a helyükön, tán még az útlevelet is kirakom, ha lesz hova.
Ma reggel kimértem, hogy 20 perc alatt az ajtótól gyalog elérek az asztalomig (a munkahelyen :-)), szóval a munkába járás sem vészes.
Andy, az ausztrál megérkezésemkor megemlítette, hogy kikkel (mikkel?) osztja meg a szobáját. Lelkesen bizonygatta, hogy a kígyóknak igenis van személyiségük. (Ebben eddig mindenesetre kételkedtem.) Ő hármat tart és nagyon elégedett velük. Engem még nem mutatott be nekik, de ami késik nem múlik. :-) Ilyenkor jól jönnek a gimnáziumi évek, amikoris boát sétáltattunk biológia órán, így az alapvető averziótól már szerencsésen megszabadultam. Csak arra figyeljek, mondta Andy, hogy ne a nekik szánt egérkéket vegyem ki a mélyhűtőből.
Az olaszt még nem is láttam eddig, lehet, hogy fogjul ejtették az étteremben.
Két sikeresnek látszó étel, amiről ugyan nicsen fotó, de alapanyagvásárlási és fogyasztási szokásaim jellegéből fakadóan hamarosan újra terítékre kerülnek.
A németes
Egy fél káposztát legyalultam, nagyobbik részét gyengén fonnyasztott hagymás alapra helyeztem, majd gadagon kapott római köményt, borsot és a kaland kedvéért szerecsendiót. Addig pároltam, amíg. A sütőben eközben zöldfűszeres kalbászok grilleződtek. A káposzta kisebb részéből lilahagyma, só és kevés olaj segítségével saláta készült. Egy óra alatt minden megvolt.
A vegetáriánus
Fogtam egy kisebb cukkinit, hosszában kettévágtam és csöppet megvajazva sót, borsot és szerecsendiót kapott a hasára, majd ment a grill alá. Némi elősütés után, mikorra megpuhult, kapott egy chevre-jellegű kecskesajt-takarót gazdagon szerecsendiózva. Köretnek egy fantáziátlan durum-spagetti volt véletlenszerű olajbogyó-csomósodásokkal. A kecskesajt valami hihetetlen finom, különösen a hétvégén vásárolt olivás kenyérrel karöltve. Ráadásul akciós a teszkóban!
Hadd ajánljak figyelmetekbe 3,5 reklámot, ami mostanában megragadta a figyelmemet.
Stelláéktól nem állnak messze a jó ötletek, de ez ahhoz képest is nagyon ott van. Csodás zene, kedves tartalom.
Egy gyors képzavarral lépjünk tovább autós vizekre:
Úgy tűnik a németek is felnőnek a feladathoz, nem csak csavarokat meg lemezéleket tudnak mutogatni, hanem akár az érzelmekre is tudnak hatni.
De folytassuk csak:
Hát nem gyönyörű?
És a ráadás a végére:
A trükk a dologban az, hogy itt már lehet digitális TV-adásokat fogni, és a technológia egyik jellemzője, hogy a műsorokat feliratoztatni lehet. Ezt sok reklám készítője ki is használja és egy jó részüknél olvasni is lehet, amit mondanak. És ugye nem csak a hallássérülteknek jó ez, hanem pl. az angolul nem annyira értőknek. Hiszen ők is vásárolnak nemdebár.
Ha meleget kell előállítani, ezek az angolok megkergülnek. Könnyen lehet, hogy szándékosan ijesztik el a felhasználókat, nehogy valamit elrontsanak a cuccokon, nekem feleslegesen bonyolultnak tűnnek. Nézzük például ezt a fűtőtestet az előszobában.
Külön gombbal lehet a be- és a kimenetet szabályozni, ami már önmagában is hülyén hangzik. Elvileg egy rendszerből ugyanannyinak kéne kijönnie, mint amennyi belemegy, nemdebár? Ha ehhez hozzávesszük azt az apróságot, hogy a készülék elektromos, vagyis anyagáramról az esetében nem beszélhetünk, akkor végképp elveszti a fonalat az egyszeri ergonómus. a használati utasítás ventillátorról beszél az output kapcsán, de eddig semmilyen ventillátortevékenységnek nem hallottam nyomát.
Nade nézzük meg, mit találunk a hálószobákban.
Programozható, tiszta sor. Egy hálószobában nem kell mindig fűteni. A kezelőelemek is magukért beszélnek, de azért nem mondanám egyszerű dolognak a beállítását. Egy fokkal még nagyobb kihívásnak is tűnik, mint a hajdani DIP-kapcsolók állítgatása az alaplapokon, ott legalább kontrasztos háttéren ültek a gombocskák, amik ráadásul még nagyobbak is voltak. Az az egy mentsége, hogy feltehetőleg ritkán kell programozni.Ma délelőtt átutaztam a szomszédos Stainesbe, hogy meglátogassam a piacot. Újabb nevezetességre bukkantam.
Kiderült, hogy ez a város a szülőhelye a méltán népszerű linóleumnak, ami oly sok szobát tett már otthonossá. De oszlassunk el hamar egy közkeletű tévedést, amelynek eleddig én is áldozata voltam:
"Lenmagolaj, faliszt, gyanta, mészkő és színező anyagok. Ezekből a gyakorlatilagMint egy másik forrás megvilágítja, mindmáig jó hasznát veszik antiallergén tulajdonágainak pl. kórházakban. Azt gyanítom, az én konyhámban is ez van, bár fogalmam sincs, hogyan lehet megkülönböztetni a PVC-től.
kimeríthetetlen természetes nyersanyagokból gyártják a linóleumot, amit sokan
még mindig a PVC-ből készült műanyag padlóval kevernek össze."
Forrás: szeplak.hu
