További kalandok Chicagoban

Nem, nem utaztam újra oda (de jó is lenne!), ez még a márciusi elvarratlan szál folytatása, mintegy fél év késéssel.

Azt hiszem jobban nem is időzíthettük volna a chicagoi kirándulást. Mivel március 14-e Szt. Patrik, az írek védőszentjének ünnepe és Chicagoban még a galambok is írnek vallják magukat, ezért hatalmas feneket kerítenek a dolognak.

Az egyik leglátványosabb eleme ennek az ünnepnek, hogy négylevelű lóhere-zöldre festik a Chicago folyó egy rövid szakaszát. A szín, hogyisakarjammagánakelmondani, meglehetősen élénk. Valahogy így:

Viszont igencsak látványos! Egy motorcsónak szaladgált fel-alá a két híd között és valami zöld port adagoltak a vízhez, ami állítólag még a halaknak is jót tesz. Erről persze nem kérdeztük meg a halakat, de bizonyosan ők is csak tátották a szájukat, mint az a négyszázezer ember, aki ennek az eseménynek a kedvéért jött a városba.

Hamár folyó, érdemes megemlíteni egy érdekes történetet. A 19. század vége felé rájöttek, hogy nem bölcs dolog az akkorra már sokszázezres város szennyvizét abba a Michigan-tóba vezetni, amiből az ivóvizüket is veszik. ennek örömére építettek pár csatornát és megfordították a folyás irányát. Ugyanakkor olvasni olyan érekességeket is, hogy a folyó nem hagyja magát olyan könnyen és bár a felszínen keletről nyugatra folyik, a meder közelében az ellenkező irányba tart. Ezt nehezen tudom ellenőrizni, mindenetre a zöldség csak két nap múlva tűnt el a folyóból.

Természetesen Chicago csodái nem állnak meg ennél a pontnál. Az egész város olyan, mintha önmaga díszelete lenne, a számtalan felhőkarcoló és érdekes épület majdnem mindegyikéhez tartozik valamilyen érdekes sztori. Ilyen például a posta egykori épülete, amit egy csodás logisztikai központnak terveztek, de a komplikált szállítórendszer annyitra lelassította a levélkezelést, hogy végül otthagyták az egészet. Lebontani valamilyen ok miatt nem lehetett, ezért egyszerűen keresztülvágtak rajta egy 2*4 sávos autópályát. Aztán ott van az az épület, amelynek bizonyos lakásait autósliften keresztül lehet megközelíteni, lévén, hogy gyémántkereskedők és Al Capone laktak ott.

Persze nem lehetett kihagyni, hogy fentről is megnézzük a várost valamelyik felhőkarcolóból. Sikerült is jól időzíteni a John Hancock Towerbe tett látogatásunkat, pont a naplemente óráit kaptuk el és nagyjából 3 órán keresztül csodáltuk a látványt. Mert bár önmagában nem feltétlenül szép egy üveg-beton épület, ha csordában látható, akkor igen impozáns látványt nyújt. Hát így:

Még láttunk egy-két látványos dolgot a városban, de azokról legközelebb!

Autókkal térek vissza

Kicsit hosszúra sikerült ez a nyári uborkaszezon, de mivel senki nem reklamált, ezért én sem törtem magam. :-) Nyilván sok dolog történ ezalatt, aminek a felét jó, ha meg tudom írni, de a másik felét amúgyis elmeséltem, amikor otthon voltam.
Két dolog viszont mindenképp különös figyelmet érdekel ebből az időszakból és mindkettő petrolhead esemény. Az első, hogy idén végre sikerült eljutnom a Goodwood Festival of Speedre, ami a világ egyik legnagyobb autós eseménye, azon belül is főleg különböző versenyautókról szól. Nehéz ezt a dolgot átadni, ha valaki nincs annyira oda az autókért, de talán egy olyan zenei fesztiválhoz lehetne hasonlítani, ahol minden zenei stílussal találkozhat az ember, amit eddig ember létrehozott. Viszont olyan előadók tolmácsolásában, mint a Metallica, a Beatles, Gershwin és Beethoven, Mozart éppen nem ért rá. Tehát mindenből a legjobbak.
Autós nyelvre lefordítva a következőkkel találkozhatott az ember: ezüstnyíl Mercedesek és szivar-Audik, Bugattik 75 év előttről és idénről, Le Mans autók a '70-es évekből és múlt hónapból, McLaren SLR Stirling Moss Edition, Porsche Panamera, Bruno Senna, Porsche 917 és elektromos 911, Sebastian Loeb, McLaren Honda és Tyrell Ford, Stirling Moss és Jackie Stewart személyesen és még sorolhatnám. Szóval a lényeg, hogy igazán kár lett volna kihagyni! Viszont helyettem beszéljenek tovább a következő képek:


Viszont autós eseményre nem lehet vonattal menni, így hát ezzel utaztam:

Bizony, immár ideje volt egy saját szekér beszerzésének, mert sokat kínlódtam még a közeli helyek vonattal való megközelítésével is, de ennek vége! Persze dolgozni nem járok autóval, mert 20 perc alatt gyalog is bent vagyok, de pont az ilyen Goodwood-féle kirándulásokhoz a rendszeres windsori túráimhoz elengedhetetlen sporttárs. Immár 3 hónapja van meg és majdnem 4000 kilométert autóztam ez idő alatt. Persze télen nem fogok fele ennyit se járkálni, de mindenesetre nagyon jó hogy van. Ja és azt még nem is említettem, hogy lélekben fiatal, most tölti a 12-t.

Friss (aug.15): Ma kapott friss műszaki vizsgát a verda, mintegy 45 perc volt az egész procedúra a vizsgahelyre való utazásal együtt.