További kalandok Chicagoban

Nem, nem utaztam újra oda (de jó is lenne!), ez még a márciusi elvarratlan szál folytatása, mintegy fél év késéssel.

Azt hiszem jobban nem is időzíthettük volna a chicagoi kirándulást. Mivel március 14-e Szt. Patrik, az írek védőszentjének ünnepe és Chicagoban még a galambok is írnek vallják magukat, ezért hatalmas feneket kerítenek a dolognak.

Az egyik leglátványosabb eleme ennek az ünnepnek, hogy négylevelű lóhere-zöldre festik a Chicago folyó egy rövid szakaszát. A szín, hogyisakarjammagánakelmondani, meglehetősen élénk. Valahogy így:

Viszont igencsak látványos! Egy motorcsónak szaladgált fel-alá a két híd között és valami zöld port adagoltak a vízhez, ami állítólag még a halaknak is jót tesz. Erről persze nem kérdeztük meg a halakat, de bizonyosan ők is csak tátották a szájukat, mint az a négyszázezer ember, aki ennek az eseménynek a kedvéért jött a városba.

Hamár folyó, érdemes megemlíteni egy érdekes történetet. A 19. század vége felé rájöttek, hogy nem bölcs dolog az akkorra már sokszázezres város szennyvizét abba a Michigan-tóba vezetni, amiből az ivóvizüket is veszik. ennek örömére építettek pár csatornát és megfordították a folyás irányát. Ugyanakkor olvasni olyan érekességeket is, hogy a folyó nem hagyja magát olyan könnyen és bár a felszínen keletről nyugatra folyik, a meder közelében az ellenkező irányba tart. Ezt nehezen tudom ellenőrizni, mindenetre a zöldség csak két nap múlva tűnt el a folyóból.

Természetesen Chicago csodái nem állnak meg ennél a pontnál. Az egész város olyan, mintha önmaga díszelete lenne, a számtalan felhőkarcoló és érdekes épület majdnem mindegyikéhez tartozik valamilyen érdekes sztori. Ilyen például a posta egykori épülete, amit egy csodás logisztikai központnak terveztek, de a komplikált szállítórendszer annyitra lelassította a levélkezelést, hogy végül otthagyták az egészet. Lebontani valamilyen ok miatt nem lehetett, ezért egyszerűen keresztülvágtak rajta egy 2*4 sávos autópályát. Aztán ott van az az épület, amelynek bizonyos lakásait autósliften keresztül lehet megközelíteni, lévén, hogy gyémántkereskedők és Al Capone laktak ott.

Persze nem lehetett kihagyni, hogy fentről is megnézzük a várost valamelyik felhőkarcolóból. Sikerült is jól időzíteni a John Hancock Towerbe tett látogatásunkat, pont a naplemente óráit kaptuk el és nagyjából 3 órán keresztül csodáltuk a látványt. Mert bár önmagában nem feltétlenül szép egy üveg-beton épület, ha csordában látható, akkor igen impozáns látványt nyújt. Hát így:

Még láttunk egy-két látványos dolgot a városban, de azokról legközelebb!