Portsmouth, avagy a Gőz dícsérete

Alig vagyok 3 hónappal lemardva evvel a bejegyzéssel, de a képek még nem romlottak meg, szóval akár a múlt hétvége is lehetett volna.
Ami a városba csábított azon a hétvégén azok nemcsak Portsmouth messze földön híres outletjei voltak, hanem a "Celebration of Steam" fesztivál a régi kikötőben. Említettem már korábban, hogy az angolok nagy becsben tartják a régi gépeiket, így meglehetősen ígéretes programnak néztünk elébe, hiszen az egész program arról szólt, hogy kiszabadítják garázsaikból a régi gőzgépeket és szabadon eresztik őket.
A gépek derékhada abból a korból származott, amikor a gőzhajtás még egy racionális alternatíva volt a benzin- és dízelmotor, illetve az elektromos hajtás mellett, így meglehetősen széles volt a választék. Traktorok, teherautók, autók, daruk, tűzöltőkocsik voltak a mezőnyben, néhány koridegen, utángyártott kiskocsival egyetemben. Ha jól megnézitek a képeket és visszaemlékeztek a rendszámos bejegyzésre még a korukat is meg lehet állapítani.


Made with Slideshow Embed Tool

Van valami tiszteletreméltő abban, ahogy ezek a gépek közlekednek. 80-90 éves koruk ellenére a legtöbb igen szép állapotban van és noha kicsit asztmásan, de nagy örömmmel szuszognak-pöfögnek és virgoncan tülkölnek gőzsípjaikkal. És ami igazán hozzátesz a "velünk élő történelemhez", hogy egy-két kivételtől eltekintve mindegyik alkalmas a közúti közlekedésre, amit a biztosítási matricáik tanusítanak!
Nem nagyon volt most alkalom a tengerészeti múzeum minden kincsét felfedezni, pl. kimaradt Nelson admirális hajója az HMS Victory, illetve az iszapágyból kiemelt Mary Rose, amit folyamatos párában kell tartani. Helyettük hajóútra indultam a kikötőbe, hiszem Portsmouth élő haditengerészeti támaszpont, ami otthont ad pl. a Falkland-szigeteket is megjárt HMS Invincible anyahajónak is. Ez azért is nevezetes, mert András herceg ezen a gályán szolgált a háborúban.

Az időközben előbújó Nap arra is lehetőséget adott, hogy felmenjek Portsmouth másik nevezetességére, a Spinnaker-toronyba. A legizgalmasabb benne, hogy az első látogatószinten van egy üveglap, amire ráálva alátekinthetünk a kb. 150 m-es mélységbe. Meglehetősen ijesztő látvány. :-)

Az outletekre nem sok idő maradt most, de biztos járok majd még erre.