Némi keresgélés után találtunk egy egész kiváló motelt az egyik városi kempingben, ráadásul a helyi madaras Tesco is egy kőhajításnyira volt. Aznapra hideg vacsit terveztünk a helyi dolgokból, úgyhogy el is indultunk felfedezni. Volt mit!
Az egység központjában áll az ún. sonkaszentély, amelyhez sok-sok gyesznó adta a vérét, hogy elnyerhesse mai formáját. Lényegében egy kb. 8*5 méteres, 3 méter magas fakeretet kell elképzelni, ami telistele van aggatva egész sonkákkal. Ezek nagyjából 7-8 kilósak és ha jól emlékszem olyan 80€ környékéért lehetett egyet elvinni. (A londoni Borough Marketen egy kiló kerül kb. ennyibe...) A szentély központjában áll a Sonkák Őre, aki hozzá térők kéréseinek eleget téve porciózza a szentély alkotórészeit. A jóember egy nagy kétnyelű késsel dolgozik és arcáról csak boldogság és szeretet árad, ahogy kimért mozdulatokkal hosszű szeleteket kanyarít a sonkákból. Már csak ezt látni egy külön élmény! Aztán ott van a zöldséges rész, ahol háromféle sárgadinnye van és bácsi készségesen megmutatja, melyiket kell választani. Vagy a paradicsomok, amik félig még zöldek, de ezerszer érettebbek és finomabbak, mint akármelyik piros társuk. Szóval a lényeg, hogy nagy fiestát csaptunk aznap este. Íme a maradványok:
Természetesen nem a bevásárlóközpont a város legnagyobb látványossága, hanem az Alhambra, vagyis a Vörös Erőd. Némileg izgultam hogy bejutunk-e, mert tudtam, hogy korlátozott számú jegyet adnak csak ki egy napra, de a korai kelés meghozta a gyümölcsét.
Nade a lényeg, hogy ez volt az egyik legkülönlegesebb látnivaló egész utunk során. Kb. úgy kell elképzelni, mint a Budai Várat, egy dombon csücsül a komplexum, persze az egész sokkal öregebb. Mint a legtöbb különlegességet, ezt is az arabok építették nagyrészt, amihez aztán a későbbi spanyol uralkodók is hozzáfoltoztak ezt-azt, de szerencsére a lényeget nem rontották el. Meg lehet látogatni a város felé eső Fellegvárat, a csodálatos kertekkel rendelkező Generalifét, ami nyári lakul szolgált annak idején, vagy V. Károly palotáját.
Ám mindezek eltörpülnek az igazi kincs, az Alhambra palota mellett. Igazából ez sem egy épület, hanem több kisebb palota egymáshoz tapasztva, amelyek között tündéri kis kertek és belső udvarok bújnak meg. Ami miatt az egész különleges, hogy alig találni olyan felületet, amit ne faragtak volna tele arabus kalligráfiákkal, Fantasztikus, mennyi időt és energiát szánhattak ezek elkészítésébe!
A falakat, az oszlopokat mind kidekorálták, ahol meg nem faragtak, ott csempéztek. Mindezek a termek és a korábban már említett kis kertecskék és tavak olyan időtlen nyugalmat kölcsönöznek a helynek, amihez foghatóval még keveset találkoztam. Bármelyik szegletében le lehet fagyni 5-10 percre úgy, hogy az ember csak áll és néz. Így voltam például a török fürdő csillag alakú világítóréseivel, amin keresztül besütött a fény, vagy az egyik kisebb szobánál, amit tényleg tetőtől-talpig végigfaragtak. Egy szó, mint száz, kihagyhatatlan hely ez!
Granada további látványosságai bár nem kevésbé szépek vagy nagyok, azért az én szememben eltörpültek az Alhambra mellett. Persze érdemes meglátogatni a katedrálist, ami már puszta méreteivel is lenyűgöző, vagy a Királyi Kápolnát, ahol Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd alusszák örök álmukat. Az Alhambrával szemközti dombról pedig szép kilátás nyílik az erődre, ahol este kisebb tömeg gyűlik össze, hogy gyönyörködjön a lemenő nap fényében fürdő épületben. Ahol tömeg van, ott a zenészek is megjelennek, így némi gitáros-énekes programban is részünk lehetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése