Barn bike

Van egy olyan fogalom az autós közéletben, amire Dávid már utalt egy korábbi poszt kapcsán, ez a barn car. A dolog arra utal, hogy egy szerencsés kezű felfedező felfeszít egy lakatot egy elhagyott pajtán és értékes autó(k)ra talál.
Ezt tettem én is, amikor megszabadultam a régi ágyamtól és hátravittem a kamrába. Ott figyelt egy canga. Egy olyan montenbájk-féle. Első ránézésre minden rendben volt vele, már csak ki kellett nyomoznom, kié. Az ausztrál úgy emlékszik, hogy az övé, de biztosra nem mondaná, a holland úgy tudja, hogy egy régen itt lakott diáké. (Az olaszt még mindig nem láttam.) Mivel egybehangzóan azt állították, hogy nosza rajta, használjam, ezért nekifogtam a feltámasztásának. A legnagyobb kihívás a kerekek felpumpálása volt. Hiába vettem neki egy pumpát, azzal csak tessék-lássék módon tudtam életet lehelni belé, ráülni még nem lehetett. Szerencsére nincs olyan messze egy benzinkút, így eltoltam odáig, és pinty alatt megoldódott a probléma.
Otthon persze jól bekészültem a túrára: fényképező, térkép, műzliszelet, majd ha visszajövök a pumpálásból, csak felkapom és viszem a dolgokat. Namost olyan nagy boldogsággal töltött el a gurulás képessége (közben a Nap is kisütött), hogy megfeledkezve korábbi tervemről, már úton is voltam Thorpe és Virgina Water felé a Surrey Cycleway-en. Tündéri helyeken jártam, láttam pl. egy pónit, ami kisebb volt a biciklinél. :-) A fényképező persze otthon pihent. Nade most azért nem terveztem nagyot, mert csak kipróbáltam a verdát, így egy óra múltán hazatértem. Minden klappol, csak egy sárvédő-készletet kell beszereznem, aminek hiányában még a szemüvegem is saras lett.